Permakultúrás állattartás

A MAPER barátai fb csoportban Zalai Norberttől az alábbi kérdést kaptuk: Kedves Tagok, kedves Anikó Takácsné K! Azt meg tudja nekem mondani, esetleg forrással alátámasztani, hogy egy ilyen gazdálkodással kb. mennyi az az éves/ napi húsmennyiség, ami “kitermelhető”, és ehhez mekkora területre van szükség?

Kizárólag a saját, félextenzíven tartott birkáim termelési tapasztalatait tudom megosztani. Ezek sincsenek precízen dokumentálva, csak nagy vonalakban, de az elmúlt 3 év tapasztalása alapján a hiányos információkat az átlagosan tapasztaltakkal helyettesítettem a kalkuláció során. Épp a napokban, egy ellési időszak végén tartottam magamnak számvetést az elmúlt egy évről.

Átlagos állatlétszámnak 6 anyabirkával és 3 jerkével számoltam, kb. 1 ha területen legelnek minden arra alkalmas időjárás esetén és mélyalmos tartásról beszélünk.  Eső, nagy harmat, fagy, hó, viharos szél esetén nem legelhetnek, fokozottan kell almozni, szénával etetni. Vemhességi időszakban és korlátozott legeltetési lehetőség esetén saját eredetű abrak-kiegészítést kapnak, aminek a költségével nem számoltam. Az általam számolt saját időráfordításhoz képest többlet idővel természetesen a saját abraktakarmány is megtermelhető gépi munka nélkül.

A szénaszükségletük további 1 ha kaszálón terem meg, amit többnyire géppel kaszáltatunk, rendsodróztatunk és báláztatunk. Ezek költségével mindenképpen számolni kell. A szalmabálák beszerzése szintén költséggel jár. Ilyen csekély állatlétszámnál nem rendelkezhet a gazda saját gépekkel, nem térülne meg soha, ha nem dolgozna bérmunkában.

Feltételezve, hogy az állattartás alapvető feltételei (juhhodály, bekerített vagy villanypásztoros legelő, etetési-, itatási lehetőségek) biztosítottak, kevés egyéb kiadás marad: pl. szelénes só,  évente egyszeri féregtelenítés állatorvos által, instruktori leltározás, az állatok jelölésével kapcsolatos kiadások, nyírás költsége.

Mivel az állatokat nem a lakhelyünkön tartjuk, így számoltam egy személyautó átlagosan napi 3 km-es futási költségével és amortizációjával, de nem számoltam másik napi 3 km kerékpáros megközelítés ráfordításával.

Számolnunk kell valamilyen formában rövidebb nyaralás vagy távollét esetén egy-egy etetés idejére a helyettesítő munkaerő javadalmazásával vagy kölcsönös segítség esetén plusz munkaórákkal.

Nem számolom költségnek az állattartásra ráfordított saját időt, a napi átlagosan 2 órát.

Bevételként számolhatunk az eladott kevéske gyapjú árával, a házi vágással nyert csontos hús (bárányból, kényszervágott anyából) értékével, valamint a vágási hulladékból kinyert kutya-, macskakaja értékével.

Pontos összegeket nem mondanék, mert azok az állatok létszámának növelésével, hasonló félextenzív körülmények között is jelentősen változhatnak, valamint  attól függően, hogy a tartási feltételek kedvezőbbek, vagy rosszabbak. Természetesen nagyobb léptékben nyereségesebb lehetne a tevékenység, de annak feltételei nem adottak nálunk és nem is célunk. A családi birka- és bárányhús szükségletünket a fenti állatlétszámmal elő tudjuk állítani.

Szóval a fenti feltételek mellett, mindent egybevetve azt mondhatom, hogy a ráfordítások egyenlőek nálunk a hozammal.

Az átlagos állatlétszámot úgy számolom, hogy 1 anyabirka ugyan 1-nél több bárányt ellik évente, de most is pl. 1 anya nem ellett, 1 koraszülöttet ellett, ami életképtelen volt, aztán a bárányok közül is 1-1 elhullik különböző okokból. Tehát azt mondhatom, hogy ahány anya, annyi bárány éri meg a féléves kort, amikor érdemes levágni.  6 anya + 6 féléves bárány- legyen 9 db állat.

Egy bárányból 8-10 kg csontos hús lesz. Évente egy anya is kényszervágásra kerül. A csontos hús árát átlagosan 2.000,-Ft/kg áron számolom, ha el akarnánk adni, ennyit sem kapnánk érte, de a kereskedelemben már csillagászati ára van. A birka/bárány vágási csontos hús kihozatali aránya kb. 50 % csak. Az elmúlt 1 évben 63kg csontos húst saját fogyasztásra, ill. fair share-ben a segítőknek és a nagy családnak és 40 kg kutyakaját termeltünk, ami napi 17 dkg csontos húsnak és 11 dkg kutyakajának felel meg.

A vegyes korcsoportú juh 0,15 állategységnek (ÁE) számít.

A legelőn tartott juh tartásához 0,25 ha (hektár) legelőt/kaszálót javasolnak (régebben szakirodalomban olvastam). Ez az én esetemben 9 db x 0,25 ha /db = 2,25 ha nagyjából megvan. De külön terület kell a kevés abrak megtermeléséhez és a szalmához.  Véleményem szerint 2,5-3 hektáron biztonságosan tartható 9 db birka.

A birkatartásunkra mondhatjuk, hogy húsönellátás, főleg, ha hozzászámoljuk a saját tartású kakasokat, libákat, kacsákat. Ennek ellenére én is vásárolok sertés- és baromfihúst  időnként, marhahúst nagyon ritkán.

Permakultúrás állattartás ? Az meg mi…?
Elgondolkodtatott egy olvasóm megosztása, mivel a Permakultúrás állattartás című bejegyzésemet megosztáskor valahogy így kommentálta: Háztáji állattartás.
Mennyire igaza van! Van hasonlóság. Ugyan a régi, sok évtizeden át jellemző háztáji állattartás kihalóban van az országunkban, de néhány család kitart. Közülük is egyre kevesebben termelik meg maguk a takarmányt. Az még a jobbik eset, ha megvásárolják a takarmánynövényeket, a rosszabbik eset, amikor táppal etetik a haszonállataikat.
A hagyományos háztáji állattartás és a permakultúrás szemléletű állattartás között azért mégiscsak adódik néhány apró különbség.
A permakultúrás állattartásra fókuszálok onnan kiindulva, hogy egy permakultúrás gondolkodású ember arra törekszik, hogy egy természetes, önfenntartó rendszert építsen ki maga körül, mert fejlett ökológiai szemlélettel rendelkezik. (Pl. Soha nem fog a disznainak beton aljzatú ólat építeni, a teheneket nem istállóban kikötve tartja…, mint a régiek).
A birkatartásnál talán kevésbé szembeötlőek a különbségek, de vannak.
♧ A permakultúrában törekszünk a hozamok halmozására:
A legelő nem egyszerűen csak legelő, hanem fás legelő, ami a füvön kívül biztosít takarmányfát legelési célra, különböző gyümölcsöket az embereknek és a legelő állatoknak (tyúk, kacsa), gyógynövényeket (eső után tisztán gyűjtve akácvirágot, mentát, cickafarkot, csalánt…), a fák lelógó ágai tűzifát, faaprítéknak anyagot mulcsozáshoz… Ezek közül, ha csak a csalánt kiemelem, hogy mi mindenre használhatjuk: komposzthoz, kaszálva szénának, folyékony trágyának, teának, főzeléknek…megérthetjük, hogy milyen sokrétegű a rendszerünk, amit érdemes a hasznunkra fordítani, anélkül, hogy a rendszert túlhasználnánk, lezsarolnánk.
♧ Igyekszünk a rendszer kínálta ökológiai fülkéket felismerni és kihasználni. Pl. Két magas fa árnyékos oldalára ültethetünk közéjük egy árnyékkedvelő vagy árnyéktűrő cserjét pl. egy mogyoróbokrot vagy egy bogyós gyümölcsöt, amit kevéssé szeretnek a legeltetett állataink. Ezzel az új növényi szinttel növelhetjük a területünk hozamát.
♧ Minden elemnek több funkciója legyen a rendszerben. Pl. Egy fa biztosít árnyékot, takarmányt, gyümölcsöt, komposztálható biomasszát. Vagy az összegyűjtött esővízzel itathatjuk az állatokat, locsolhatjuk a legelő fiatal csemetéit. Vagy a keletkező szerves trágyát részben komposztáljuk, részben a veteményes, gyümölcsös és kapásnövények tápanyag-utánpótlására használhatjuk.
♧ Gondoskodjunk arról, hogy ugyanazt a szerepet, több elem lássa el. Pl. Itató- és locsolóvíznek ne csak a vezetékes víz álljon rendelkezésünkre, legyen gyűjtött csapadékvizünk és kútvizünk.
♧ Igyekszünk az alapvető permakultúrás szempontokat (earth care, people care, fair share) észben tartani és minél többet megvalósítani az állattartás során.
Vannak még megvalósításra váró terveim, apró projektek: a csapadékvíz-gyűjtés kiterjesztése, tökéletesítése, csirketraktor- építés, a növényi szintek kiegészítése…
Ahhoz, hogy a lehető legkisebb inputtal a Föld, a természet és az ember számára is a lehető legjobbat hozzuk ki a mini rendszerünkből, ami a nagy rendszer része, meg kell tanulnunk rendszerszinten gondolkodni és kellő rugalmassággal cselekedni. És ne feledjük, ilyen és hasonló apró permás trükkökhöz nem feltétlen kell sok pénz, sokkal inkább megfelelő szemléletmód.
Azt szeretem leginkább a permakultúrában, hogy megtanított rendszerszinten gondolkodni. A mai világban a tudomány, az ismeretek területei olyan szinten szétaprózódnak, hogy nem látjuk a fától az erdőt. A permakultúra ezzel szemben a gazdálkodás, ökologikus életvitel szempontjából fontosabb területek ( éghajlat, domborzat, vízgazdálkodás, növénytermesztés, állattenyésztés, élőhelytervezés, társadalmi kapcsolatok) lényegi elemeit gyúrja egybe egy komplex, holisztikus egésszé.
Tanítani kellene a permakultúrát! Van, ahol már egyetemen tanítják.

Balra egy ringlószilva csemete 3 karóval és szögesdróttal megvédve a birkáktól. A háttérben a veszélyessé vált, visszavágott nyárfa bokorszerűen hajt – kiváló árnyékadó és takarmányfa.

Félextenzív tartásnál gondoskodni kell esős, fagyos idő és harmatos fű esetére szénáról, szalmáról, sőt a takarmányfák száraz levelei is megfelelnek mindkét célra.

Száraz juharfalevelek széna helyett.

Csapadékvízgyűjtés, a reggeli harmat is belecsöpög a dézsába. Ebből itatom a baromfit.

Ez is szolgál itatása, illetve komposztlocsolásra. Ha mindkét dézsa kifogyott és két hétig nem esik, akkor tudom, hogy locsolni kell a vízigényesebb növényeket a mulcsozás ellenére is.

Baromfi- és birkatrágyát is rétegezek a komposztba időnként.

Az új Cresthaven őszibarack csemetét egy talicska trágyával és sok lombbal készítettem fel a télre.

A libák is a rendszer részei, nem poshad meg a tó vize és nem kell kaszálni. Egy szürke gémet is láttam egyszer a fóliás tóparton, ezek szerint a betelepített apró halakból van élet a tóban.

A tyúkok nélkülözhetetlen részei a vegyszermentes permakultúrának. A talaj felső rétegét megtisztítják a kártevőktől, így segítenek be a természetes növényvédelembe. Ők is elégedettek, ha kapirgálhatnak a trágyában, a komposzthalmon és a gyümölcsösben.

A permakultúrás állattartás tökéletesen illeszkedik a nagy holisztikus rendszerbe, nincs szükség nagy inputokra, nincs hulladék és az állatjólét maximális. Egy valódi permakultúrás rendszernek nélkülözhetetlen része az önellátásra törekvő állattartás. Így megvalósulhat a permakultúra etikája: #earthcare #peoplecare #fairshare.

Te is meg tudod csinálni! You can do it

Please follow and like us:

2 thoughts on “Permakultúrás állattartás

  1. Szerintem régebben, mikor az emberek még közelebb voltak a természethez és jobban értették őt, mikor még nem volt beton, nem voltak kerítések mindenhol, nem szánottak annyit…stb akkor még ők is a permakultúra elveit hasznosították. Sajnos ezek csak a hagyományokban, népi bölcsességekben maradtak fenn, melyek nagyon eltűntek mára.

    1. Így van és mivel a permakultúra interdiszciplináris, szépen kiegészíti a régi paraszti bölcsességet a modern tudományokkal. Pl. vízgazdálkodás, alternatív energiaforrások használata területén…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük