Aki városban él, annak is lehet zöldséges kertje, akinek nincs fűtött üvegháza, az is termelhet télen zöldséget. Csíráztatással miniatűr kertet csinálhatunk a konyhánkban.
A csírák már kis mennyiségben fogyasztva is remek hatással vannak szervezetünkre. Jótékony hatásukat évezredek óta rengeteg helyen említik. Ki-ki a maga nyelvezetén magyarázza ezeket a nagyszerű hatásokat (ki életerővel, ki vitaminokkal és enzimekkel), az mindenesetre biztos, hogy egész évben kielégíthetjük velük friss zöldség iránti igényünket, kis helyen, kevés munkával.
Mire van szükség a csíráztatáshoz?
Elsősorban vegyszermentes magvakra, a csírafejlődéshez pedig helyre, vízre és levegőre van szükség, illetve többségüknek az utolsó napokban fényre is.
Csíráztató edény
A legolcsóbb megoldás, ha befőttesüveget használunk, aminek a nyílására gumival vagy madzaggal gézt, régi nylonharisnyát, függönyanyagot vagy szúnyoghálót rögzítünk. Még egyszerűbb, ha az üveg fém tetejét apró szöggel jó sűrűn kilyuggatjuk, 1-2 mm átmérőjű lyukakat készítve rá.
A legkényelmesebb megoldás, ha csíráztató edényt vásárolunk; kapható üveg, műanyag vagy kerámia. A kerámia a legszebb, de tisztántartása nehéz, főleg, ha egyszer már véletlenül bepenészedett. Műanyagból több emeletes változatok is léteznek. Amit üvegből láttam, az nem sokban különbözik a házi készítésűtől.
A csíráztatás folyamata
Magvak előkészítése
Válasszunk a csíráztatáshoz megfelelő minőségű magvakat – bizonyosodjunk meg, hogy nem öregek, és nem kezelték vegyszerrel. (A csávázószerrel kezelt magvak élénk színűre vannak festve.) Távolítsuk el a törött vagy repedt szemeket. A kívánt mennyiségű magot folyóvíz alatt mossuk át (pl. szűrőben). A “kívánt mennyiség” a csíráztató edényünk méretétől függ, figyelembe kell venni, hogy áztatás során a magvak megduzzadnak, a csírák pedig a magok eredeti térfogatának sokszorosára növekednek.
Áztatás
Öntsünk a magokra annyi langyos vizet, hogy ellepje. A magok és a víz térfogatának aránya legalább 1:2 legyen. Az áztatási idő magfajtától függ: gabonaféléket nagyjából 12 órán át, apróbb magvakat 4 – 8 órán át, vastagabb héjú, olajos magvakat 18-24 órán át célszerű áztatni. A kifejezetten csíráztatásra árusított magvaknál a csomagoláson jelzik az ajánlott áztatási időt. Tartsuk az ázó magokat meleg helyen, kb. 25-28 °C-on. (Szobahőmérséklet is megfelel, de akkor hagyjuk kicsit hosszabban ázni őket.)
Elhelyezés
Áztatás után újra öblítsük le a magokat langyos vízzel, majd tegyük a csíráztató edénybe. Az edényt legfeljebb a harmadáig töltsük, hogy elegendő hely maradjon a növekedéshez. Többemeletes csíráztató készletnél a legalsó, zárt tálban legyen víz, erre tegyük rá a magokkal a lyukas tálakat. A hálóval fedett befőttesüveget tároljuk nyílással lefelé, kb. 45 fokos szögben támasztva, alatta legyen egy tál, amibe a víz lecsöpöghet (egy edényszárító például alkalmas lehet erre a célra). Ügyeljünk rá, hogy a háló mindig tiszta legyen a szellőzés érdekében. Az első 2-4 napon tartsuk az edényt továbbra is 25-28 °C-on, sötét, jól szellőző helyen. Szobahőmérsékleten is kicsíráznak, csak kicsit lassabban.
Rendszeres öblítés
A csíráztatás első napjától az utolsóig naponta kétszer öblítsük le őket langyos vízzel. Öblítés után alaposan csöpögtessük le, a csírák között/alatt pangó víz penészedést okoz. Ha egy-egy alkalommal elfelejtjük leöblíteni a csírákat, még nem károsodnak, de legfeljebb 2 nap után már elkezdenek penészedni! Ha a levegő nagyon meleg és száraz, öblítsük hosszabban és gyakrabban a magokat.
Maghéjak eltávolítása
A csíráztatás megkezdése után 2-4 nappal már jól látható az eredmény, ekkor a csírákat egy szűrőbe vagy szitába téve egy tál vízben gyengéden át kell mosni, hogy a levált maghéjakat eltávolítsuk, melyek kellemetlen szagot, penészedést okozhatnak. Alapos csöpögtetés után, visszatéve a csíráztató edénybe, világos helyre helyezhetjük őket, de direkt napfény ne érje őket. Egyes fajták már ekkor fogyaszthatók, mások több időt igényelnek, de ez egyéni ízlés kérdése is. Például a lencse, csicseriborsó, mungobab fiatalon, sötétből kivéve a legfinomabb, míg a csírák zsengék.
Aratás, tárolás
Ha készen állunk a csírák learatására, öblítsük le őket utoljára, próbáljuk eltávolítani a maradék maghéjakat, majd csöpögtessük le. Frissen a legjobb fogyasztani, de hűtőben sokáig eltarthatók: műanyag zacskóban vagy üvegben frissek maradnak, és lassan tovább fejlődnek még 1-2 hétig. Ebben az esetben tálalás előtt alaposan mossuk le a nyákot róluk! Egyes források azt ajánlják, hogy fogyasztás előtt tegyük ki legalább 2 órára közvetlen napfényre.
A következő adag csíráztatása előtt alaposan mossuk ki a csíráztató edényt a penészedés megelőzésére!
A fent leírtak a csíráztatás fő mozzanatai. A legjobb, ha kis változtatásokkal mindenki kikísérletezi a neki és lakásához leginkább passzoló módszert, például van, aki már a legelejétől világos helyen tartja a csírázó magvakat. Egyszerre nem csak egy fajtát, hanem keverékeket is lehet csíráztatni, ezen a téren is érdemes kísérletezni.
Napraforgó és tönkölybúza nevelése tálcán
Szükségünk lesz egy 5-8 cm mély tálcára. Ezt félig töltsük fel jó minőségű finom komposzttal vagy virágfölddel, de ne nyomkodjuk le!
A magokat ebben az esetben is beáztatjuk, és elkezdjük csíráztatni. Mikor a maghéjak megrepednek, szórjuk őket az előkészített tálcára, takarjuk le újságpapírral vagy egy másik tálcával, de földet ne szórjunk rá. A sötétség és az enyhe nyomás elősegíti a csírák gyökerezését. A tálcákban a földet tartsuk enyhén nedvesen.
Mikor a hajtások ledobták a maghéjakat (kb. 4 nap), tegyük fényre őket, a földet tartsuk továbbra is nedvesen, és egy héten belül már arathatunk is. Aratásnál a tövükhöz minél közelebb vágjuk el a szárakat, fogyasztásuk frissen ajánlott.
A gyökerekkel átszőtt földpárnát használhatjuk talajtakarásra a kertben, vagy belemorzsolhatjuk a komposztba.
Csíráztatásra ajánlott magvak
Brokkoli
Görögszéna
Csicseriborsó
Hagyma
Káposzta
Köles
Lencse
Lóhere
Lucerna
Mungobab
Mustármag
Napraforgó
Retek
Rozs
Szezámmag
Tönkölybúza
Vöröshere
Vöröskáposzta
Zsázsa
Zöldborsó
Hogyan fogyasszuk?
A csírákat fogyaszthatjuk nyersen salátában vagy szendvicsben, használhatjuk főzelék- vagy levesbetétnek, és süteményekbe is süthetjük. Szárítás után ledarálva lisztkeverékbe is tehetők.
Vargha Sára
Tarackirtás
Azzal az esettel kezdem, amikor egy teljesen, évelő gyomokkal borított területből akarunk egy zöldségparcellát kialakítani. A dolog lényege az, hogy a növényt kiéheztetjük, tartalék tápanyagainak felélésére kényszerítjük. A növények a zöld részeiket napelemként működtetve fogják fel az életükhöz szükséges energiát, amit aztán testfelépítésükhöz használnak el, vagy keményítőbe, cukrokba építve tárolnak.
Ha a zöld részeket a fénytől elzárjuk, azaz letakarjuk, életfolyamataikat egy ideig tovább folytatják, de ahhoz az energiát az akkumulátoroktól, vagyis a gyökerekben felhalmozott tartalékokból szívják el. Ez a folyamat egy hét- tíz napig tart, amíg el nem pusztulnak.
Ezt követően a gyökerek – szintén a tartalékokból – új hajtásokat hoznak. Ezek két-három hét alatt nőnek meg akkorára, hogy érdemes legyen újra letakarni őket, amikor is a készletek felélése újra kezdődik. A legmakacsabb gyomok is két-három ilyen ciklus után kipusztulnak.
A takarás hogyanja-mikéntje, anyaga, időpontja nagyon változatos lehet, szándékunktól, lehetőségeinktől függően. Ha azonnal akarunk kertet készíteni, akkor Bill Mollison javaslatát alkalmazzuk: Szerezzünk jó vastag papírokat, rossz zsákot, ruhát, stb. Ezzel hézagmentesen fedjük a parcellát, majd kb. 10 cm vastag. földréteggel terítsük, amire korhadt falevelet, esetleg szénát-szalmát teszünk. Ebben az esetben, az első évben csak nagyobb magvú, nagytermetű növényeket, palántákat ültethetünk fészekszerűen. A fészek alatt a takaróréteget késsel át kell szurkálni, hogy a gyökerek le tudjanak menni. Az instant módszer hátránya az, hogy meglepően sok papírt, miegymást, és rövid idő alatt sok munkát igényel. Az első évben csak gyomfojtó növényeket ültethetünk. (Burgonya, tökfélék)
A legjobb és legkényelmesebb az, ha tudunk majdnem egy évet várni. Legjobb májusban kezdeni, amikor a zöld részek a leggyorsabban növekednek, és a talajban van még nedvesség. Az elején elmondottak miatt a zöld részeket nem szabad levágni, kikapálni, stb. A takaróanyag lehet fűkaszálék, föld, útban lévő fákról, bokrokról levágott leveles ágak, vagy ezek kombinációja. Tehetünk bele hulladékpapírt is, vagy bármit, ami elbomlik. Nem fontos, hogy a takarás tökéletes legyen – van időnk. Három-négy hét múlva a tarack újra sarjad. Jó, ha a második réteg az elsőtől eltérő jellegű. Pl., kezdhetünk leveles ágakkal, esetleg egy kis földet közé dobálva. Három hét múlva jöhet szalma, vagy fűkaszálék. Ezt harmadszorra kövesse egy kis föld, vagy komposzt. Ezután már nem sok évelő gyom lesz a területen. Jól tesszük, ha egy erős kapával, baltával kombinálva felverjük a területet, főleg, hogy a gallyakat felaprogassuk. Meglepően könnyű lesz, mert a giliszták már a talajt fellazították Ha száraz a föld, előtte jól öntözzük be. Egyébként a gallyakat nem kell kiszedni, nem lesznek útban. Ősszel már ültethetünk facsemetét, málnasarjat, ribizkét. Tavasszal hagyma és sárgarépa kivételével bármit vethetünk, ültethetünk, ezeket csak a következő tavasszal, mivel nem szeretik a friss szervesanyagot, megrothadhatnak.
Az ismertetett két véglet között bármilyen köztes megoldás lehetséges a kezdés időpontját illetően. Tehát kezdhetünk, később, nyáron, koraősszel is. Csak az a fontos, ne aszályban, amikor a gyomok lesárgultak, és úgysem akarnak nőni. Minél később kezdünk, annál alaposabbak legyünk a takarásokkal, hogy tavasszal kezdeni tudjuk az ültetést.
A tarackirtásnak egyéb, furmányos módszereit is alkalmazom: Nyáron a felső 15-20cm-es réteget gyeptéglázva leszedem. A gyeptéglákat az előre odakészített leveles ágakra, papírra, stb. gyökérrel felfele ráhelyezem, a kiásott területtel szomszédosan. Két-három hét alatt a Nap csonttá szárítja. Ezalatt a kiásott helyen földben maradt tarackgyökerek pont kihajtanak., akkor mindkét területet letakarjuk valamivel. Télen, ha fagy van, de még tudunk ásni, (füves területet tovább lehet) a fenti módon kiásva a gyeptéglákban is, és a kiásott részen is kifagy a gyom, ha nem esik rá hó. Kemény fagyos idő beálltakor szoktam ezt tenni, ha nem várható havazás.
Ha az ágyásainkat előzetes elképzelés nélkül, össze-vissza készítjük, a kertünk pár év múlva olyan lesz, mintha egy jó nagy vakond össze-vissza túrta volna. Nálam az újabb ágyások helyének kiválasztása egy előzetesen kialakított tereprendezési elképzelésnek megfelelően történik, amely során az eredetileg vízszintes terepen egy esztétikus,és praktikus domborzat fog hosszabb távon kialakulni. Ennek elveit ismertetem “Terepplasztika és mikroklíma alakítás” c. írásomban.
Ha a fent leírtakat elég ügyesen végeztük, akkor jobbára csak egynyári gyomokkal van dolgunk a zöldségparcellában. Ezek csak pár hónapig élnek, miután elszórták magjukat, elpusztulnak. Ezért kevesebb tartalék energiát halmoznak fel, (úgymond kisebb az akkumulátoruk), könnyebb elpusztítani őket, mint az évelőket.
Jó, ha tudjuk, hogy kelésük, növekedésük és magszórásuk időpontját illetően az egynyári gyomok kétfélék:
- Azok, amelyek kora tavasszal tűnnek a szemünkbe (tyúkhúr, pásztortáska, rozsnok, ragadós galaj) szeptember-októberben kelnek ki az első őszi esőkkel, áttelelnek, majd a melegedő tavaszi időben szöknek szárba, nyár elején magot érlelnek, majd el is tűnnek maguktól. Többnyire kistermetűek, igazán gondot csak a korai vetésű zöldségeknél (petrezselyem, sárgarépa, borsó. retek) okoznak.
- A másik csoport az, amelyik tavasz második felétől kel, folyamatosan akár őszig. Magjuk nyár végén-ősszel érik be, viszont csak jövő év tavaszán kel ki. Ilyen a disznóparéj, libatop és a retteget parlagfű is. Főleg ezekkel van bajunk a zöldségesben.
Általában ne legyen célunk a teljes kiirtásuk, hanem tartsuk egy többé-kevésbé állandó szinten állományukat. Ez azt jelenti, hogy magasságuk ne haladja meg a zöldségnövények magasságának harmadát-felét. Ha pl. egy elgyomosodott parcellából az utolsó szálig kigyomlálunk, előfordulhat, hogy a mocskospajorok (bagolylepke hernyója) amelyek eddig a gyomokat rágták, most nekiesnek a káposztának, babnak, paprikának.
Fontos az is, hogy minél kisebb erőfeszítéssel érjük el célunkat. Például kezdjük először a kapálással a sorok, tövek közén, majd várjunk egy-két napot, míg a kikapált gyom elfonnyad, és jól látjuk, hogy mit hagyott meg a kapa. A sorokat, tövek környékét csak azután gyomláljuk. A kikapált, kigyomlált zöldtömeget felesleges kiszedni, összehúzni, hagyjuk nyugodtan a helyén. Ha sok a gyom, és kevés az időnk, időt nyerhetünk azzal, hogy pl. a terület egyik feléről kigyomlált gyomot a másik felének gyomosan maradt sorközeire szórjuk, és ezzel elérjük, hogy ezt a felét ráérünk néhány nap múlva gyomlálni.
A parcellák széleit, gyalogösvényeket kaszáljuk, a sorközöket is lehet esetenként sarlózni, ha már több mint fél méteresek a növényeink
Gyomlálás helyett mulcsozhatjuk is a sorok, tövek közeit. Ezzel megspórolhatunk egy-két kapálást. Ez akkor célszerű, ha nagyobb mennyiségben van fűkaszálék, vagy a parcellák, utak széléről kaszált, gyomlált zöldtömeg. Akármilyen hihetetlen, a mulcsozott területet is lehet kapálni, igaz, hogy egy kicsit nehezebben mozog a kapa, de kevesebb a gyom, és ráadásul lágyabb a szára-gyökere, könnyebben kijön. Ha tartósan esős az idő, inkább mulcsozzunk, mert a kikapált-gyomlált gyom visszaered. Ha száraz az idő, akkor viszont kapálás előtt két nappal öntözzük be a parcellát, mert száraz földben sokkal nehezebb kapálni-gyomlálni.
A fiatal, lágyszárú gyomokat könnyebb eltávolítani, ezért sohase várjuk meg, míg a száruk elfásodik.
Korai vetésű, kistermetű zöldségnövények alá fontos az alapos gyomirtás. Már vetés előtt két héttel sekélyen kapáljuk át a területet, majd vetés előtt közvetlen még egyszer. A magvetést szükség szerint gyomláljuk.
A későbbi vetésű-ültetésű zöldségek parcelláiban április közepéig-végéig hagyhatjuk nyugodtan nőni a kora tavaszi gyomokat. Amikor elérik a 30-50 cm magasságot, vastagon mulcsozzuk le őket, vagy földdel takarjuk. Ha kevés az időnk, takarjuk le egy megfelelő méretű használt fóliával. A Nap kb. két hét alatt kiégeti őket. A maradékot már könnyű lesz kikapálni. A szárát hagyjuk ott mulcsnak a parcellában. Hordhatunk rá fűkaszálékot, őszi levelet, ezzel késleltetjük a nyári gyomok kelését, szárba szökését. Földön kúszó növényeknél (tökfélék, uborka, krumpli) ágakat is tehetünk a parcellára, ezek megtartják a szárát.
Ha vadkártól kell tartanunk, némileg segít, ha a parcellákat földre fektetett ágakból képzett sövénnyel vesszük körbe. Ezeket ősszel fölszedjük, tüzelőként hasznosítjuk, vagy az első részben leírt módon földdel betemetve nagyobbítjuk velük a parcellát.