Permakultúra, szolidáris gazdaság és a népélelmezés kérdése

Összefoglaló a MAPER társadalmi munkacsoportjának elmúlt kétéves hálózati munkájáról. 

A Magyar Permakultúra Egyesület munkájának alapja „[a]z a meggyőződés [..], hogy ha az emberi társadalom továbbra is ilyen mértékben folytatja a Föld tartalékainak fölélését, akkor el fogja pusztítani az élővilágot és önmagát is.” „Az emberiség történetének legsúlyosabb válságával néz szembe, és egyéni cselekvéssel nincs esélyünk legyőzni a ránk váró kihívásokat. A valódi megoldást egy szolidaritásra épülő, fenntartható gazdaság jelenti.” – ez pedig már a Szolidáris Gazdaság Központ diagnózisa azokról a gazdasági és társadalmi válságjelenségekről, melyeket egyre erősebben érezhetünk a bőrünkön, és az ezekre adható válaszról. 

Az elméleti kapcsolódási pontot könnyű megtalálni, de vajon mit jelenthet ez a gyakorlatban? Az elmúlt több, mint két évben ezen gondolkodott közösen a Magyar Permakultúra Egyesület, a Szolidáris Gazdaság Központ, a Környezeti Társadalomkutatók Csoportja (ESSRG), a Tudatos Öregedés, a Polányi Károly Globális Társadalmi Tanulmányok Kutatóközpont és a Védegylet egy-egy tagja. Ők együttesen jól képviselik azt a mozgalmi jövőt, amit Gagyi Ágnes így fogalmaz meg a Fordulat folyóirat 27. számában megjent Szolidáris gazdaság és kapitalizmus – Az alternatív gazdaság új mozgalmi modelljei globális és magyar környezetben című cikkében: A globális gazdasági válságra és klímaválságra reagáló zöld, feminista és baloldali mozgalmak körében ma egy erősödő konszenzusnak vagyunk tanúi, ami a felhalmozás rendszerei által kitermelt problémák megoldásaként egy alternatív, demokratikus, a profit helyett az élet újratermelését szolgáló gazdasági rendet javasol.” 

A szervezetek képviselői a 2020-as Élelmiszer-önrendelkezés Fórum után a Szolidaritási Akciócsoport nevet viselő, a koronavírus-járvány okozta válságra választ kereső aktivista hálózat Szolidáris Élelem Munkacsoportjában folytatták közös munkájukat. A több civil szerveződést és kutatót integráló találkozókon a következőket határozták meg céljuknak: Ahhoz, hogy az egyre koncentrálódó tőke és az annak az igényeit kiszolgáló nemzetállami politikák élelmiszer-rendszereivel fel tudjuk venni a versenyt, a jelenleginél jóval nagyobb ellenerőt kell tudnunk kifejteni a szerveződés gyakorlati és politikai oldaláról is. A gyakorlati oldal alatt azt értjük, hogy a már létező kezdeményezéseket (kosárközösségek, CSA-k, gazdaszövetségek, permakultúrás gazdaságok, agroökológiai gyakorlatok, szövetkezeti modellek stb.) terjesztjük és próbáljuk meg olyan módon alakítani, hogy azok inkluzívak legyenek, vagyis a társadalom minden rétege számára valódi megoldást jelentsenek az élelmiszer-ellátás terén. Ehhez az kell, hogy a modellek és gyakorlatok akár nagyobb volumenben is adaptálhatóak (skálázhatóak) legyenek. Erre nyilvánvaló morális szempontokon kívül azért van szükség, mert a fenntartható élelmezési rendszerek kialakításában a siker garanciája a széleskörű társadalmi támogatottság. Tömeges támogató társadalmi bázis nélkül semmilyen, az erőszakmentességre építő kezdeményezés nem tud döntéshozói helyzetbe kerülni. Az erőszak, amivel a kapitalista élelmiszer-rendszereket fenntartó nagytőkés réteg és az állami, államközi hatalmak élnek jelenleg közvetlenül (lásd pl. Kishantos helyzete) vagy közvetetten, strukturális elnyomás formájában (lásd a földhözjutás nehézségei) jelenik meg. A szerveződésnek a szemléletformálás fontos eszköze, de fontos azt látni, hogy a megfelelő materiális alapok nélkül az emberek szemlélete nem tud megváltozni (hiába érdemli meg a permakultúrás gazda, hogy a lenyomott áraknál méltányosabbakat kapjon a munkájáért, ha az elszegényedett vidék lakói azt nem tudják megfizetni).

A munkacsoport tagjai elméleti és gyakorlati munkát is folytattak, sok más, az élelem-önrendelkezési mozgalomban tevékenykedő szervezettel együttműködésben, mint például a LoKáli kutatócsoport, a Vörösbegy Fogyasztói Szövetkezet, a Nyíregyházi Kosár, a Pécsi Kosár, a KörösKosár, az Átalakuló Wekerle, a KRTK RKI békéscsabai csoportja, a KRTK KTI, a Kislépték Egyesület, a TVE-KÖKISZ, az MTVSZ, az Agroökológia Hálózat, a Magház és több, hagyományos és ökológiai gazdálkodást folytató kistermelő. 

A munkacsoport tevékenységeit tekintve három fő dologra fókuszált: tudástermelésre és a meglévő tudások terjesztésére, melyet olvasókörökön keresztül valósítottak meg; egy vízióegyeztető folyamat facilitálására, melynek célja egy közös nyelv, vízió, stratégia alkotása a további együttműködés elősegítése érdekében a szervezetek között; és olyan, a materiális igényekre reagáló gyakorlati projektek elindítására, mint kosárközösség vagy női ökoközösség létrehozása.

Az olvasókörök kettős célt szolgáltak. Egyrészt, hogy az élelem-önrendelkező mező új tudásokra tegyen szert, másrészt hogy azokat terjeszteni is tudják. Előbbire azért van szükség, mert az élelem-önrendelkezés mind történetileg, mind társadalmilag beágyazódik tágabb politikai-gazdasági folyamatokba, struktúrákba (pl.: hogy hogyan lehet romanticizálás nélkül, valóban élhetően támaszkodni a háztájizás hagyományára, vagy hogy milyen a nők szerepe az élelem-önrendelkező közösségekben vagy családi gazdaságokban). Ezt a folyamatot egy olvasókör-sorozat keretezte, amit fél éven keresztül havonta egy alkalommal tartottak meg. Először egy pilot olvasókört szerveztek a Szolidaritási Akciócsoport „Rendszerszintű problémák és kiutak az élelmezésben – csak a hosszú ellátási láncainkat veszíthetjük! című cikkéhez kapcsolódóan, öt felkért hozzászólóval, lehetőséget adva a közönségnek a beszélgetésbe történő bekapcsolódásra. A pilot olvasókört online szervezték, és nyitott volt a csatlakozásra. A pilot olvasókör alkalmával érintett témákat szerették volna alaposabban kibontani, olyan módon, hogy az elősegítse a vízió-egyeztetés folyamatát a Szolidáris Élelem Munkacsoportban. Az élelem-önrendelkezés területén jártas szervezeteken túl szerették volna, ha ezek az olvasókörök a mindennapi emberek számára is hozzáférhetőek. Az olvasóköröket az adott téma szakértőivel közösen szervezték meg, így például feminista- és klíma-aktivisták, kortársművészet-kutatók, mozgalomkutatók segítségével és meghívásával olyan témákat bontottak ki egy-egy olvasókör alkalom alatt, mint például a megélhetés és munka a gazdálkodók nézőpontjából, a gazdasági globalizáció hatása a civil szerveződésekre, a földhasználati konfliktusok vagy a háztájizás.

Év elején több civil szervezettel, kutatóközponttal és egyetemi tanszékkel közös szervezésben, gazdálkodókat is bevonva szervezték meg az élelem-önrendelkezés hónapot, mely a „Szolidáris élelem a termőföldtől a tányérig címet viselte, és melynek keretében egy hónapon át konferenciák, kerekasztal-beszélgetések, permakultúra klub és olvasókörök valósultak meg, témák széles spektrumában a talajtól és a földhöz jutás nehézségeitől kezdve a méhek megmentésén át a bevásárlóközösségek tapasztalainak megosztásáig. De volt szó agroturizmusról, az élelem-önrendelkezés és technológia kapcsolatáról, illetve az élelem- és gondoskodási válság összefüggéséről is. Az online megvalósított eseménysorozat célja az volt, hogy a bekapcsolódó szervezetek jobban megismerjék egymás tevékenységeit és könnyebben tudjanak kapcsolódni, közösen dolgozni a jövőben.

A gyakorlati projektekből sikeresnek mondható a Szolidáris Élelem Munkacsoportból önmagát önálló kutatócsoporttá és projektté kinövő HerStory Kollektíva, amely egy olyan kutatókból és aktivistákból álló női csoport, akik az élelem-önrendelkezés és a gondoskodási válság női szempontjait térképezik fel, vidéken élő nőkkel készített interjúk segítségével – a csoport különlegessége tehát, hogy nők kutatnak nőket. A projekt egyszerre elméleti és gyakorlati, hiszen a kutatás és a tudásátadás mellett cél az is, hogy a nőknek gyakorlati segítséget nyújtsanak. A megkérdezett nők valamilyen módon mind kapcsolódnak az élelem-önrendelkezéshez, vidéki önellátáshoz. Az ő valóságukat, „láthatatlan” gondoskodási munkájukat szeretnék a Kollektíva tagjai láthatóvá tenni, és behozni a jellemzően férfiak által dominált mezőgazdasági közegbe a női és feminista perspektívákat. A Kollektíva eddigi munkáiból egy tanulmány született a Fordulat folyóirat 29., élelem-önrendelkezés tematikájú lapszámábaA hazai élelem-önrendelkezés centrális mozgalmainak és periférikus szerveződéseinek feminista olvasata” címmel. A tanulmány az akadémiai és aktivista megközelítést ötvözve tesz kísérletet arra, hogy „az élelem-önrendelkezés koncepcióját és gyakorlatát magyarországi viszonylatban, vidéken élő és/vagy gazdálkodó nők szempontjából vizsgálja. A tanulmánnyal a HerStory Kollektíva célja, hogy feltárja milyen problémák, kiutak és egyéni stratégiák, küzdelmek rajzolódnak ki a női tapasztalatokból a zöld és feminista civil szerveződések perifériáján.”

A közös munkát két esemény koronázta meg idén ősszel. Az egyik találkozó célja az volt,  hogy az élelem-önrendelkezés területén aktív szervezetek között végigvitt vízióegyeztető folyamat eredményeit tágabb mozgalmi körben megossza. A közös vízió egy olyan mozgalmi ernyőszervezet létrehozása lett, ami egyszerre lenne képes összekötni az agráriumban található és újonnan létrejövő szolidáris gazdasági vállalkozásokat, innovációkat létrehozni számukra és képviselni az érdekeiket. A közös stratégiaalkotás mellett a legfontosabb funkciója a víziógyeztetésnek az volt, hogy közelebb hozzák egymáshoz a zöld, a feminista és a szolidáris gazdasági mozgalom szereplőit. Ugyanezt a célt szolgálta a Fordulat folyóirat szerkesztőségével közösen megtervezett és kiadott lapszám, mely a 29. a sorozatban. A kiadás motivációiról a szerkesztők így írnak: „[a] lapszám szerkesztői ezzel három célt kívánnak elérni. Egyrészt előremozdítani egy tudáscserét a baloldali és a zöld mozgalmak között. Másrészt elősegíteni azt, hogy az antikapitalista gondolkodásnak és cselekvésnek újra homlokterébe kerüljenek a vidék és a mezőgazdaság égető problémái. Harmadrészt egy olyan új nézőpontot kínálni a klímaválság ellen küzdő magyarországi szervezetek és egyének számára, amely a természet kizsákmányolását egy tágabb gazdasági-társadalmi keretben helyezi el.”

A lapszámot indító, Jason W. Moore által jegyzett cikket érdemes elolvasnia mindenkinek, aki teljes képet szeretne kapni arról, mi is történik ma globálisan az élelmiszer-termelésben. A lapszám a többi cikkben olyan témákat érint, mint hogy milyen lényeges történeti tendenciákat azonosíthatunk (például a cukor politikai gazdaságtanában), milyen jó mozgalmi vagy vállalkozási formákat láthatunk ma, és ezeknek mik a kihívásai, milyen társadalmi mozgalmak foglalkoztak korábban termelői érdekekkel (például a hosszú 19. században). Illetve ebben a lapszámban jelent meg a már fent is említett HerStory tanulmány. A lapszám elméleti kiindulópontja Jason W. Moore analízisét követi: „Jason W. Moore szerint az élelem az egyike azon »Olcsó Erőforrásoknak«, melyek elsajátítása a kapitalizmus alapvető feltétele. Olcsó élelmiszer nélkül nincs olcsó munkaerő, olcsó munkaerő nélkül pedig nincs magas profit. De nem csak ebben az értelemben jelentős az élelemtermelés a tőkés felhalmozás számára. A kapitalista mezőgazdaság az ökoszisztémát termelőerőként használja, így a tőkefelhalmozás maximalizálása és az élelmiszeripari termelékenység folyamatos fokozása érdekében olyanokat vár el a természettől, amire az nem képes. Ez az »Olcsó Élelmiszer« rendszerének legalapvetőbb és legvégzetesebb ellentmondása.” Ha ezt az alapvető ellentmondást nem oldjuk fel gazdaságunk és társadalmunk működésében, az a bizonyos végzet már évtizedeken belül elérhet minket – de alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetű vagy tőkehiányos régiókban élő embertársaink életét már jelenleg is nehezebbé teszi. Ezért az élelem-önrendelkező mozgalom nem korlátozhatja magát kizárólag a középosztálybeli fogyasztási szokások megváltoztatására, sem a fenntartható kistermelés propagálására. Ha pusztán erre szorítkozunk, akkor egy nagyon szűk réteg számára fogunk tudni egy jobb életminőséget biztosítani az emberiség maradék 20 évére, miközben milliók fognak meghalni éhezésben, vízhiányban, háborúban vagy éppen járványban. Ha viszont összefogunk, és a zöld mozgalmak a természet mellett a gazdaság és a társadalom rendszereire is kellőképpen odafigyelnek – ahogy ezt a permakultúra etikai alapelvei (gondoskodás a Földről, gondoskodás az emberekről és igazságos elosztás) mentén a MAPER is igyekszik tenni –, akkor jó esélyünk van rá, hogy a válságból egy jobb világ szülessen.

Szerzők: Ádám Zsófia, Rosenfeld Annajuli, Mihály Melinda, Milánkovics Kinga, Mendly Dorottya, Czeglédi Alexandra, Balogh Lili 

 

A cikk a Rosa Luxemburg Alapítvány támogatásával valósult meg. // The article is supported by Rosa Luxemburg Stiftung e.V., zastoupení v České republice.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük