Régi bölcsesség, hogy ne ítéljünk, hanem ismerjük meg a másikat. Azért kellett egy kis idő, mire ezt megtanultam. Vinnyogós városi nejlonparasztként nem éreztem sosem túlzott vonzalmat a kis izék iránt, mert vonatozik rájuk a három „N”: nyálkás, nyúlik, és nincs lába.
Csak pár év egyetem kellett hozzá, szeméttelep látogatás, és rengeteg környezetvédő, hogy kis cukiknak hívjam őket. Ezekről a virgonc zabagépekről szólt az októberi Permaklub, a tanszék gilisztakomposztjából termeltük ki az „anyagot” és készítettünk új szállást a gilinyóknak.
Gilisztakomposzt készítéshez rengeteg recept, bevált ötlet és dizájnos kiegészítő született már, és mindenkinek más módszer válik be. Abban talán minden forrás megegyezik, hogy szükséges hozzá giliszta, de nem az a vaskos földi giliszta, hanem a karcsúbb kivitelű, trágyára szakosodott modell, a széria kevésbé fontos. Beszerezhetjük őket horgászboltokban, lehet rendelni neten (db-ra és literre!), de költséghatékonyan a komposztunk aljának felásásával is befoghatunk párat (Nyugi, nem harapnak).
Ezen kívül szükségeltetik egy tároló közeg, mert a pindurkák szeretnek szerteszaladni és igen nehéz őket megkeresni. Szívesen laknak régi festékes vödörben, faládában, de különféle tároló dobozokban is igen jól megvannak, egyedül a fémet nem kedvelik. Szükségeltetik a csatornázás megoldása is, ennek legegyszerűbb módja a házacskájuk aljzatának kilyukasztása. Érdemes a „szennyvíznek” egy „emésztőt” elhelyezni, egy másik doboz, vagy tálca formájában. A házukba elhelyezhetünk szúnyoghálót, erősebb függönyt, hogy könnyebb legyen kiemelni a háztartást és ne akarjanak elmenekülni a csatornarendszeren keresztül. Berendezésként magas széntartalmú anyagokból (falevél, széna, szalma, kartonpapír, fűrészpor) készíthetünk nekik alomágyat, erre pedig rákerülhet a „közeg” homok, virágföld, vagy csak sima kerti talaj formájában.
Ezek után már csak az ellátmányról kell gondoskodni. Nem igazán fogunk a boltpolcon gilisztatápot találni, szóval be kell érniük a konyhai maradékkal, de szerencsére ez a kedvencük, bekebeleznek szinte bármilyen nyers zöldség, gyümölcsmaradékot, de a sót nem kifejezettem kedvelik és a tejtermékekkel és hússal kapcsolatban is érdemes szigorú diétára szorítani őket, de ugyanez érvényes a főtt ételekre is. Mivel mindnyájan igen erős zugevő szindrómában szenvednek (hiába, na, ritkán jutnak egy terapeutához) érdemes apró darabokra vagdosni az ellátmányt, hogy könnyebben le tudják húzkodni a szintjükre, esetenként be is lehet őket takarni a közeggel. A mennyiséggel kapcsolatban a megfigyelés a leghatékonyabb módszer, ha elfogy, adjunk nekik még és sose halmozzuk őket túl, mert csak megpenészedik és betegek lesznek (na meg milyen büdös). Ezek után már csak tető kell a fejük fölé, amit megfelelően kiszúrkodva, még levegőt is kaphatnak és mehet a ház legsötétebb sarkába.
Az etetésen kívül 3-6 havonta kell csak őket bolygatni, ugyanis ekkorra már nagyon sok gilisztakomposztot készítettek és nekik sem tesz jót, ha visszaeszik aaaa… hát tudjátok… egyik végén be, másikon ki. Szépen ki lehet őket pakolni egy kupacba és mivel rettegnek a nyilvánosságtól, gyorsan lemennek a kupac aljára és könnyebb őket szétválasztani a terméküktől. A komposztot rengeteg mindenre használhatjuk, igazi tápanyagdús, mezőgazdasági aranybánya, a giliszták lakberendezése pedig kezdődhet elölről. Ha szerencsénk van és vigyázunk rájuk még szaporodni is fognak a kis huncut gilinyók.
Az előző permaklubon a gazok szerepéről, megítéléséről beszélgettünk, az erről készült beszámoló ide kattintva megtekinthető.
A következő alkalommal a növények fejlődéséről/színeváltozásáról hallhattunk előadást Baji Bélától, azaz hogy miként tudjuk őket minden életfázisban felismerni. Az erről készült beszámoló és videó itt elérhető.
2 thoughts on “Gilisztakomposzt- Perma Klub 2019/7”