Permakultúrás tervezés (kerekasztal) – Perma klub 2019/4

Köszöntök mindenkit, aki ezúttal is egy szerénységem által lepötyögött bejegyzésre kattintott. A negyedik Perma Klubos élménybeszámolóm következik.  

Kisszobába toppanék, de nem anyám repült felém, hanem a gondolat, hogy hová suvasztom el a bőröndömet, ugyanis a Perma Klubos terem telis tele volt érdeklődő emberekkel. Nagyon jó volt látni, hogy szinte senki sem ül csendben, egymagában, hanem a szomszédaival elmélyülten duruzsol valami szemlátomást és fülhallatást örvendetes témán.

Így, körben ülve, lehetőség volt kicsit megismerni egymást is. Ki, mit csinál, miért van itt? Újra és újra átjár ilyenkor az érzés, hogy elfogadnak, nem kell sokadszorra is elmagyaráznom a „kedves civileknek”, hogy amit csinálni szeretnék az nem egy szekta, és végképp nem hippi elveket követő fiatalkori lázadás. Aranyos emberek mosolyogva hallgatják, hogy számomra fontos a környezetvédelem, enni is szeretek és nem tartják logikátlannak, összeegyeztethetetlennek a két témakört, ja és nem kérdezik meg felsőbbrendű vigyorral, mintha az élet értelmét közölnék egy 4 évessel, hogy tudtam-e, hogy a bio csak egy humbug? (Jól van na, nem akarok beszólni én senkinek, de aki élt már át ilyet, az tudja, hogy milyen.)

Oda vagyok a permakultúráért, a jó fej, két lábon járó energiareaktorokért sok-sok képpel körítve egy kis térképpel megbolondítva, desszertnek pedig érdekes történetekért rogyásig. Hát ezzel a menüvel biztosan le lehet venni a lábamról és ez így is történt!

Gina szlovéniai kertjéről mesélt nekünk, aminek ugyan nem tulajdonosa, de gazdája (és nem, ez nem egy elavult szó vagy szinonima, mert ha gazdája vagy valaminek, akkor gazdálkodsz, és ennek eredményeként gazdagodsz – néha inkább lélekben, de ez részletkérdés). Viszont, ha csak tulajdonosa vagy, akkor tiéd a tulajdonság, de tulajdonképpen ennyi. Barátnője megbízásából műveli a 3000 négyzetméteres kertet. Ez a helyzet kicsit elgondolkodtatott. A permakultúrában fontos, hogy évekkel előre tervezzünk, és szép lassan építsük fel azt, amit szeretnénk, de hogy tudom ezt megtenni, ha a kert nem az enyém? Főleg, hogy nem kap teljesen szabad kezet az ember, hanem néha a tulaj is beleszólogat és nemcsak a környezeti, hanem az Ő igényeihez is alkalmazkodni kell. Számomra ez egy nehéz helyzet lenne, tehát mély tiszteletem mindenkinek, aki hasonló módon gazdálkodik a kertjében!

Egy másik fontos életvezetési alapelvem is mutogatta magát az este folyamán, mégpedig, hogy figyeljünk mások hibáira és ne kövessük el azokat még egyszer. Hát nem ezen alapszik az emberi fejlődésünk? Hallgatni és nemcsak hallani, látni és nemcsak nézni, figyelni és nemcsak nyitott szemmel, mechanikusan bólogatni, helyette kérdezni, taperolni, jegyzetelni és mosolyogva még több információt kihúzni a másikból.

Mindezek szépen végigvezették az előadás témájaként is megjelölt jövőkép – megfigyelés – tervezés hármasát és mi tagadás a szép kerteket látva, úgy érzi az ember, hogy megéri türelemmel várni. Fontos tanulság volt még a számomra, hogy nem vagyok egyedül. Bármikor kérhetek tanácsot, vagy szólhatok a szomszédnak, mert az emberek, ha néha csalódunk is pár elvetemült példányban, alapvetően kedvesek, szeretetreméltóak és segítőkészek. Nagyon tetszett még a 70 az enyém 30 az Istené elmélet is. Mennyivel egyszerűbb, hiszen ennivaló van bőven és nem kell azon mérgelődni, ha az egyik paradicsom kicsit foltos, hiszen azt Istennek adtuk, Ő pedig a sok kis élőlényt tartja velük életben, a sok kis élőlény pedig minket. Gyönyörű körforgás nem? Csak egy kis alázat, szeretet és odafigyelés kell hozzá. ( Huh, a vége olyan lett, mint egy testápoló reklám, de remélem, érthető a lényege! 😀 )