Baji Béla: Tervezés III. megfigyelés – Perma Klub 3

Figyelve szemlélődni, avagy mit üzen a környezeted?

Április 5-én került sor Béla következő előadására. A téma a megfigyelés volt. Azáltal, hogy ránézünk egy tájra, képre, növényre, mennyi mindent tudunk felfedezni és megállapítani a talajról, éghajlatról, vagy amiről csak szeretnénk.

Ott van például a vadcitrom (aminek a magjával gazdagodhattunk az előadás végére 😉 ). Tüskeszerű, kicsi levele van, innen már szinte rögtön lehet tudni, hogy félsivatagos körülményekhez szokott.

Jövendőbeli mezőgazdászként sokat tudtam tanulni ebből az előadásból. Sok tudás darabka meg volt eddig is, de logikailag az információkat még csak részben sikerült összekapcsolnom. Azaz, hogy nemcsak a talajból lehet következtetni a növényzetre, hanem fordítva is. Például, ha éppen frissen diplomázott gazdászként végre sikerül vennem saját földet (úgy legyen! ), ahol én határozhatom meg a növények összetételét, ráadásul permakultúrás szemlélettel művelném, akkor bizony magamat ismerve eléggé kétségbeesnék, hogy mit is kéne tulajdonképpen csinálnom és jaaaaj elrontom az egészet! (Jó, most már tudom, hogy mennyi ember segítségére számíthatok, ha idáig jutok, de a példa kedvéért tegyük fel, hogy teljesen behisztiztem.) Ha már a sírógörcs kerülget a gödörásásoktól, talajvizsgálatoktól és éghajlattérképektől, akkor remélem, hogy ki fogok sétálni, kiszellőztetni a fejem és észreveszem a gyomokat, rájövök egy csomó mindenre és megnyugszom (gyomoktól lenyugodni… hmmm… új falusi turizmus lehetőség!).

A “Jól érzik-e magukat a növények?” rész is nagyon tetszett. Látszik-e a levél színéből és állásából, hogy szomjas-e a fácskám? Esetleg az éves növényen látszik, hogy mennyire érzi jól magát a helyén? A fiatalon és tömegesen korhadó ágak jelenthetik-e fűzfákon, hogy valami baj van a talajban? Az egész konklúzió pedig nem kerül többe, mint nyitott és látó szemekbe ( na, jó, azért egy kis gyakorlás sem árt).

Amit talán még megemlítenék, az a kokárdavirággal kapcsolatos. Még az előző előadásokban említette Béla, hogy nem elégedett a felhagyott területek természetes növényzetével, mert azokat már nem az őshonosak, hanem az invazív fajták telepítik be legtöbbször, ezért vadnövény magokat termeszt és szór szét mindenfelé a természetesebb növényzet érdekében vagy éppen, hogy legyen táplálék a méhecskék számára egész nyáron. Pont erre való a kokárdavirág, ami öntözés nélkül is június közepétől a fagyokig virágzik és táplálja a kis zümmögőket.

Összefoglalva: Amellett, hogy nagyon jól éreztem magam és ismételten sokat tanultam, kicsit megnyugodott a lelkem is és nem aggódik már annyit és természetesen újabb tervekkel bővült az eddig sem csekély „ilyetisakarokcsinálni” repertoárom. Felfedeztem, hogy milyen fontos gyönyörködni a természetben, kíváncsinak lenni, kérdéseket feltenni. Remélem ezzel sokan vagyunk így!

Az előadásról készült youtube videó megtekinthető itt. Béla korábbi előadásáról írt beszámoló ide kattintva, a következő permaklubbos alkalomról készült beszámoló és videó pedig ide klikkelve érhető el.