Permakultúra Klub Bátaszék: Kertlátogatásokon gyakoroltuk a permakultúra etikai alapelveit

2020.09.04-én, péntek este dupla kertlátogatásra indultunk. 17h-kor Bátaszéken Tápai Zsolt az Ifjúság utcai kertjében zöldmetszés-bemutatót tartott, de a metszési ismeretein kívül is számtalan információval látott el minket. Mondhatjuk, hogy kertészként igazán brillírozott a háromnegyed órás bemutatója során.

Indításként megtudhattuk, miért pusztul a puszpáng (buxus) Magyarországon. A selyemfényű puszpángmoly évente 3 nemzedéket nevel ki, tehát háromszor rajzik a lepkéje. A kifejlett lárvái feketés csíkokkal mintázottak, fejük fekete. Általában a levelek hátoldalán élnek, oda tapadva, rejtőzködve. Bábozódáshoz vonuló lárvák több levelet összeszőnek, abban húzódnak meg, azokból fejlődnek ki a kirepülő lepkék. Zsolt előre gyűjtött selyemfényű puszpángmoly lárvákat, hogy meg tudja mutatni nekünk.

Majd egy nagyon aranyos történet került napvilágra, amikor azt tudakoltam, hogy a szomszéd ház árnyékába telepített gyönyörű árnyékliliom sorban miért vannak rózsák, hogy élnek meg ott. Megtudtuk, hogy régen a ház előző tulajdonos nénije a templomi díszítésekből leszedett elnyílt rózsákból a szebbeket sajnálta eldobni, mindig ledugdosta azokat a kertben mindenfelé és általában tízből egy megeredt, így nagyon sok rózsa van az előkertben szanaszét. Így került szóba, hogy a kereskedelemben kapható alfanaftil tartalmú gyökereztető por, de nem szükséges boltba rohannunk, ha alkalmazzuk az őseink jól bevált módszerét, hogy a gyökereztetni kívánt hajtást alul picit behasítjuk és egy búzaszemet dugunk bele és így ültetjük el. A búza a csírázása során olyan anyagot termel, ami segíti a hajtásunk meggyökeresedését.

Majd áttértünk a szőlő zöldválogatására, amivel a túlterhelt tőkéken tudunk segíteni. Zsolt megmutatta, ha egy gyenge hajtáson kettő fürt csüng, amit nehezen nevel ki a tőke, akkor félig érett, inkább éretlen állapotában érdemes az egyik fürtöt leszedni és azt verjusként hasznosítani. De lecsíphetjük a hosszan lelógó fürtök végét is , így mutatósabb fürtöket nyerünk. A verjus (ejtsd: verzsü) nem más, mint a még éretlen, zöld, apró szőlőbogyók kipréselt leve. Franciaországból indult el útjára, neve is a francia nyelvből ered: vert=zöld, jus=lé. Nem újdonság a használata, hiszen az éretlen szőlőszemek levét már az ókorban is felhasználták étvágyserkentő vagy gyógyító szer gyanánt. A verjus kellemes zamatú savanyítószer, hiszen bár a szőlő éretlen állapotában kevés cukrot és nagyobb mennyiségű savat tartalmaz, már megjelennek finom, diszkrét, szőlős aromák is. Érdemes kipróbálni akár szódával hígítva, fröccsként is.

Csak ezután kezdett bele Zsolt a főtémánkba, a zöldmetszésbe. Az őszibarack nyár végén, ősszel jelentkező károsítójára, a hajtáshervasztó darázsra hívta fel a figyelmünket, aminek a kártétele nagyon hasonlít a tűzelhaláshoz…

Bizonyára el tudjátok már képzelni, mennyi hasznos információt szippantottunk magunkba Zsoltnál a rövidke idő alatt. Köszönjük, Zsolt! Reméljük, jövőre meg tudjuk ismételni ezt, hogy mások is tanulhassanak belőle.

A 9 fős kis csapatunk átautózott a közeli Alsónánára, Simon Róbert és párja „birtokára”, ahogy ők nevezik az élőhelyüket. Valóban, náluk a gazdálkodás, a részleges önellátás és a stresszmentes élet az elsődleges cél, ahol nincs díszudvar, hanem a kapun belépve máris néhány szabadon járó baromfi fogad minket. Ők karbantartják az udvart, nem kell füvet nyírni.

A kaputól jobbra egy nyitott színbe betárolt szalma rögtön egyértelművé teszi, hogy komoly baromfilétszámra számíthatunk.

A ház melletti lugason direkttermő Izabella szőlőfürtök csüngtek lefelé, amit meg is kóstolhattunk. Talán mondanom se kell, hogy Zsolt sem és Róbert sem permetez semmit vegyszerekkel.

A kertbe a baromfiudvaron át haladva fodros tollú magyar libákban, valamint kotlósok által költött kacsákban és csibékben gyönyörködhettünk.

A vízi szárnyasok számára egy elég nagy természetes tavuk van, amihez kapcsolódik egy házi vízmű, azaz egy szivattyú és egy hidrofor tartály. Egy időzítő gondoskodik a tó vizének rendszeres, reggeli frissítéséről és egy beépített nyomásérzékelő segíti a slagos kerti locsolást.

Róbert egy éve kezdett bele a kertjükben a mélymulcs építésbe. Kb. 60 cm-es réteget épít a következőképp: kartontakarás, szalma, trágya és ismét szalma. egy év alatt máris egészen szép, porhanyós, humuszban gazdag talaja képződött.

Már az első évben termelt a mélymulcsos területen borsót, burgonyát, cukkinit, édesburgonyát/batátát… A még mulcsozatlan területen tökök virítanak, ott fogja folytatni a mulcsépítést Róbert.

A vadsarkoknak, vadszegélyeknek köszönhetően hatalmas a biodiverzitás a kertjükben, sünök, siklók, gyíkok stb. bőven találnak maguknak élőhelyet, de a mulcsozott kertben is helyet kapott egy korhadó farönk rovarhotelként.

Az erdőcske által körbeölelt kertjükben összesen 4 évig tervezik a mélymulcs építését, de nagyon elégedettek már az első év eredményével is. Köszönjük Róbertnek a lehetőséget és reméljük, hozzájuk is eljutunk jövőre újabb tapasztalatcserére!

 

Túl a második Permakultúra Klub Bátaszék & Kertlátogatás eseményen (2020.08.27.) egyre inkább azt gondolom, hogy a permakultúra még sokak számára tartogat pozitív meglepetéseket. Ismét szép számmal jöttünk össze, 15 fő a könyvtárban (2 megyéből) és 9-en a kertlátogatáson.

Az újonnan csatlakozottak kedvéért gyors ismétlést tartottunk a permakultúra kialakulásából és a permakultúra tervezési alapelveit kezdtük el átbeszélni, amit szeptember 24-én, csütörtökön tervezünk folytatni szelíd növényvédelmi kiegészítéssel. Majd az újak kedvéért ismét benéztünk az Örök Zöld Kertbe.

Kolbásztök-parádé az Örök Zöld Kertben! A kolbásztököket a kedves szomszéd segítségével fényképeztük le, ugyanis a kerítés északi oldalára ültetett tök mindenképp a szomszéd kertjében, a déli oldalon hozza a terméseit, hiába terelgetem a hajtásokat északra vissza. 🙂

A kertlátogatásaink közben nagyon jókat beszélgettünk és sok-sok tudással gazdagodtunk. Szeretettel várunk minden csatlakozni vágyót a bátaszéki Permakultúra Klubba. Elértek minket a Facebook-on: Permakultúra Klub Bátaszék.

Írta: Takácsné Kovács Anikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük