Permakultúra Klub Bátaszék 2020. indián nyár – Vajon mi motivál meglett, vidéki embereket a permakultúrára?

Bizonyára nem valamiféle divathóbortból érdeklődnek egyre többen a permakultúra iránt. Azt tapasztalom, hogy valamennyi Permakultúra Klub Bátaszék-tag nagyon is tudatosan szívja magába és alkalmazza a permakultúra tanításait.

Többségünk még otthonról, szülőktől, nagyszülőktől hozza a mintát, hogy egyszerűbben, tisztábban, egészségesebben is lehet élni, gazdálkodni, mint ahogy azt a mai fogyasztói társadalom tagjai teszik, tesszük. Pusztán a felismerésig kell eljutni, hogy valamit tennünk kell, saját magunknak kicsiben lépnünk kell és nem a többiekre vagy fentről érkező utasításra várni, ha azt akarjuk, hogy a jövő generációknak is maradjon életterük.

Ebben a szellemben és a tudásmegosztás örömével jöttünk össze 2020. szeptember és október negyedik csütörtökén is Bátaszéken a Keresztély Gyula Városi könyvtárban. A permakultúra fogalmának, etikájának és az első hat Holmgren-féle tervezési alapelvnek az átismétléseként saját példákat kerestünk az alapelvek alkalmazására és bőven találtunk. Utána megnéztünk egy német videót magyar felirattal a biokert és permakultúrás kert összehasonlításáról, aminek a lényegét itt https://permakultura.hu/a-biokert-es-a-permakulturas-kert-osszehasonlitasa-200501/ olvashatjátok. Ennek kapcsán ismét a szelíd növényvédelemről beszélgettünk Tápai Zsolt kertészmérnök tagunk irányításával.

Hogy mennyire jól érezzük magunkat a kis közösségünkben, az jól látszik abból, hogy mindig figyelmeztetnünk kell magunkat, hogy lassan mennünk kell, mert csaknem két órája diskurálunk és a könyvtárosainknak is van családjuk, ne éljünk vissza a kedvességükkel.

Hazaindulva az utcán a sötétben még egy gyors magcsereberét is lebonyolítottunk, ahol Etelkától olyan fokhagymát kaptunk, ami fent a magszár csúcsán apró, elduggatható léghagymákat fejleszt. A léghagymákból első évben gerezd nélküli fokhagymák fejlődnek, csak a második évben fejleszt nagy fokhagymafejet.

2020.10.26-án Lerch Béla klubtagunk sok évtizedes biokertészkedési tapasztalatait osztotta meg velünk egy kertlátogatás során. A családi házuk előkertjében a hatalmas sziklakerttől ámulatba estünk.

Béla rutinos komposztáló és sajátos módon, leselejtezett hordókban is termel zöldségféléket. Egy láda nemrég betakarított, csodálatos, zöld, sárga és piros paprikát kapott elő azzal, hogy az egy ideig elég lesz nekik. A paprikáin annyira elámultam, hogy még fényképezni is elfelejtettem.

Gyűjti a csapadékvizet, csepegtető öntözést is alkalmaz és szárazságban 3 naponta erjesztett csalánlével locsolja a növényeit.

A szelíd növényvédelemben többféle trükkös módszert alkalmaz. Ez egy jól bevált szilvamoly feromoncsapda.

A fák alá nyár végén fehér mustárt vet Béla, ami egyrészt növeli a biodiverzitást, másrészt gyéríti a talajban a fonálférgeket, drótférgeket, pajorokat és egyes gombákat, pl. a fuzáriumot. A fehér mustár a gyökereivel biológiailag aktív anyagokat választ ki, melyek a talajban elgázosodnak, így fejtve ki a talajfertőtlenítő hatást. Ősszel a kezdetben lehulló beteg faleveleket felgyűjti, a kommunális hulladékkal elszállíttatja és tavasszal a fáit lemosó permetezéssel kezeli. Neki bevált a sok-sok év alatt kifejlesztett módszere. Ezzel szemben én minden beteg növényi részt komposztálok a kertnek egy félreeső részén, mégpedig a komposztrakás közepébe rakva, hogy biztosan hőkezelésen essenek át. Így nem kell energiát fordítani az elszállításra. Abból indulok ki, hogy a természetben sem szállít el senki semmit, legfeljebb a szél. De mindenkinek lehet saját bevált módszere, hiszen több jó megoldás is lehetséges egy problémára.

2020. november. 06-án három óra leforgása alatt 3 kertbe látogattuk el, hogy megtanulmányozzuk, ki hogy takarja be a talaját télre, milyen munkák vannak még vissza, mi vált be, milyen új módszereket alkalmaz a klubban tanultak hatására.

Szűcs Évi kertjében kezdtünk. Az idén ő is begyűjtötte néhány szomszédja zöldhulladékát, többnyire faleveleket. Jókat derültünk azon, hogy a szomszédjaink kezdetben hóbortosnak néznek bennünket ezért és furcsán méregetik a kertjeinket, hogy ebből vajon mi lesz. Aztán fél év múlva látva a sikereinket, a buján növekvő növényzetet már lehet, hogy kicsit irigykedve néznek. Majd következő ősszel már nem teszik ki a zöldhulladékot az utcára hulladékszállításkor, hanem felhasználják. Lehet, hogy ragályos a komposztálási és mulcsozási mánia?

A gyomok ellen is sokféle módszerrel védekezik Évi: mulcsoz, gyomlál, sarabol, de geotextíliát is bevetett az epernél.

Novemberben marékszám kínálta nekünk a tőkékről szedett, finom csemegeszőlőt és olyan különlegesség is terem a kertjében, mint az articsóka.

A céklái hatalmasak, spárgát cserépben nevelget és ásóvillával lazítja a talajt, ahova vetni akar. A permakultúra klubunk hatása tetten érhető a kertjében.

Az utolsó pár percben  pillanatok alatt összedobtunk 2m² ágyást ásóvillás lazítással, kartontakarással, trágya-rétegezéssel és szalmatakarással. Persze az odakészített anyagokból már nem volt nehéz. Mindenesetre egységben az erő!

Előtte Évi már egy szép területet lefedett a padlizsánok, a paprikák és vörös mángoldok mellett. Távozóban újra megcsodáltam a krizantémjait és az önfenntartó új-zélandi spenótjait.

Az utunk Skorday Etelkához vezetett, akinél tavasszal az epertoronyra csodálkoztam rá.

Az udvarba lépve olyan apró dolgok, mint egy jukka és egy muskátli elrendezése, árulkodtak a gazdasszony szépérzékéről.

4 db egyutas raklapból egész egyszerűen összebarkácsolt Etelka egy komposzttárolót.

Mindent praktikusan old meg, köztük a csapadékvízgyűjtést is, de kútból is locsol, sőt az epret csepegtető öntözéssel. Minden őszi veteménye szépen fejlődött: borsó, fokhagyma, saláta…

Az új, fenntarthatóságra törekvő szemlélet hatására Etelka is nagy területet takart be falevéllel vastagon a kertjében és számtalan káposztaféle zöldellt még mindenfelé.

Utolsó állomásunk Nagy Noémi és párja, Csátich Renátó külterületi kertje volt.

A fiatalok nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor elhatározták, hogy a fél hektáros „kiskertjüket” permakultúrásan fogják kialakítani.

A feladat nem lesz egyszerű, mert a korábban szántóként használt területen tipikus, tarackos szántóföldi gyomok is előfordulnak, pl. fenyércirok és tarackbúza, amikkel még nagy küzdelem lesz.

A tápanyagutánpótás és talajjavítás 1-2 évre biztosított ezzel a nagy halom marhatrágyával. Noémi & Renátó elszánták magukat, hogy a kiskert indításához, a hobbijukhoz némi anyagiakat is beáldoznak. Permakultúrás terv alapján valósítják meg az elképzelésüket és szívesen fogadnak minden építő jellegű tanácsot.

Noémi a fiával már tavasszal sok-sok virágmagot és magkeveréket elszórt a biodiverzitás növelése érdekében. Az idén pihent a talaj, így mindenfelé körömvirágok, pillangóvirágok, bársonyvirágok, retkek és sóskák növekednek. Egész nyáron át virágcsokrokkal tértek haza.

Örülök, hogy megmutathattam, hogy vidéken is van élet, sőt itt van csak igazán élet!

Sok sikert és örömet kívánok a klubtagjainknak és minden kertészkedőnek!

Bátaszék, 2020. 11. 20.

Takácsné Kovács Anikó

fb-share-icon

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük