Írta: Baji Béla
A permakultúra szakirodalom hellyel-közzel emlegeti a pawpaw-t (ejtsd: paupau) (Asimina triloba), amelyet másképpen indián banánnak is neveznek.
 |
Ugyan a termések banánra emlékeztető formáján kívül semmi köze nincs a banánhoz, inkább a licsinek nevezett trópusi gyümölccsel tart rokonságot. Valamint szegről-végről a liliomfákkal, vagyis a magnólia félékkel. Permakultúrás szempontból ez azért figyelemre méltó, mert nem rokon a rózsafélékhez tartozó gyümölcseinkkel sem, elvileg jól társítható gyümölcsfákkal. Trópusi rokonságához, rendszertani helyéhez képest meglepően ellenálló. Irodalmi adatok szerint mínusz húsz fokot kibír. Nálam mínusz 15 fokot kaptak a pár éves csemeték, ezt fagykár nélkül viselték. |
A növény húsos karógyökeret nevel, amelyben tartalék tápanyagot raktároz. Ez arra utal, hogy valamennyire felkészül az ínségesebb időkre. Az árnyékot jól tűri, ezért fák alá, második szintnek valószínűleg jó lesz. Teljes napfényben szenved.
Van vagy hat-nyolc éve, hogy Kovács Laci barátomtól kaptam kéttucatnyi magot, amelyből néhányat sikerrel felneveltem. Azután Százados Béla bukkant fel, akitől vettem két csemetét, majd Dlusztus Miklós, (www.dmkert.hu). Végül Debreczi Zsolt régi barátom adott két csemetét, amiből egy megmaradt, és szépen növekszik
A magokról kelt csemeték ilyen szép nagyra nőttek kb. 6 éves korukra.
A Kovács Lacitól származó és a Dlusztus -féle növények tavaly virágoztak.
A virágok illatát nem érezzük, a bogarak annál inkább. A növény önmagát nem porozza, a terméskötéshez legalább két magonc szükséges.
Mesterséges megporzás mellett termést hoztak. Dlusztus Miklós szerint mesterséges megporzás nélkül is termékenyül. Valójában, ugyan a szokásos megporzó rovarok rá sem néznek barnásvörös virágaira, bizonyos bogarak, így a cincérek, a rezes rózsabogár, és valami apró szürkés, lapos bogarak csak úgy özönlenek virágaira. Valami titokzatos szag vonzhatja őket. A cincérek a porzóit fogyasztják, és az egyébként idegentermékenyülő növény virágporát vihetik egyik bokorról a másikra. A rózsabogár sajnos a termőket is megeszi.
A termések szeptemberben érnek.
Egy virágban három különálló termő, majd termés fejlődik. Ez, valamint a termés felépítése az ősi zárvatermők közé sorolja. Ez azt jelenti, hogy ez a család már jócskán a dinoszauruszok korában kialakult.
A két virágzó bokor tavaly szeptemberre beérlelte terméseit. Íze leginkább a sárgadinnyére emlékeztet. A termésben található kb. tucatnyi nagy mag kissé zavaró, viszont a továbbszaporítás lehetőségét rejti magában. A magban éréskor nem lehet embriót találni, mivel az mikroszkopikus méretű. Egy ilyen ősi növénycsaládnál ez nem meglepő.
A magvakat nem szárítottam ki, hanem azonnal nyirkos homokba tettem. Egész télen át olyan tíz fokos helységben tartottam őket. Márciusban kitettem egy sufniba, természetes hőmérsékletre. Embrió még akkor sem volt a magvakban. Kéthetente ellenőriztem a csírázásukat. Az első csírák június elején jelentek meg, és kb. három héten belül az összes mag kicsírázott.
Csírázó magvak az érést követő június elején. A magvak csírázásához pár hónap szükséges, mert a frissen érett magvak fejletlen embriót tartalmaznak. Ez is ősi sajátosság.
A csírázó magvakat hosszúkás, egyliteres flakonokba ültettem, oly módon, hogy a rügyecske, és a gyököcske felső része homokban volt, az alsó része komposztba nőtt bele. A magoncok gyorsan nyílegyenes karógyökeret neveltek, felül néhány levelet hoztak, majd erőteljes csemetékké fejlődtek.
Akit közelebbről érdekel ez a különleges gyümölcs, annak tudok küldeni részletesebb ismertetőt a pawpaw-ról. Elérhetőségem: https://www.facebook.com/baji.bela
Nekem mindíg fenntartásaim vannak az idegen honos növény újdnságokkal. Érdekesek, szaporítjuk, aztán mégsem lesznek fotosak, és nagyon könnyen kiszabadulhatnak a kertekből, ezzel újabb gondot okozhatunk magunknak, mint már több esetben az idegenhonos invázív fajokkal. Főleg, ha bírja a klímánkat, és nincs természetes ellensége.
Kedves Judit!
Az hogy valami honos-e vagy nem Magyarországon, sokkal inkább egy relatív fogalom, mint gondolnánk. Föl kell ugyanis tennünk két kérdést: Mikor és hol?
Mikor: Köztudomású, hogy az Amerikából származó növényeink, mint a kukorica bab stb csak Colombus után kerültek Magyarországra. Olyan fontos gabona növényeinket mint a búza, rozs, köles stb, csupán mintegy nyolcezer éve hozták be délkeletről az ide vándorló földművelő népek. Végül: Őslénytani leletek bizonyítják, hogy a jégkorszakok előtt honos volt a Kárpát-medencében, sok olyan növény nemzetség és faj amelyek mostanra csak Észak-Amerikában vagy Távol-Keleten maradtak fenn. (pl. magnólia-félék) Erről a Kelet-nyugat irányú európai hegységek „tehetnek”, mert akadályozták a fajok észak-déli vándorlását.
Hol: A Trianon előtti Magyarországon, vagy a mostanin? Vagy: Melyik tájon? Magas hegységekben, vagy az Alföldön? Például a lúcfenyő nem honos az Alföldön, mégis ültetik.
Ezért nekem az a véleményem, hogy ami megterem, ami hasznos, azt terjeszteni, telepíteni kell.