Dr. Szalai Zita, a Szent István Egyetem Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszékének egyetemi docense, a Magyar Permakultúra Egyesület 2020. évi osztott Permakultúra tervező képzésének képzettjeként az alábbi beszámolóval örvendeztetett meg bennünket.
A képeket Tomának és Anikónak köszönjük és természetesen mindent köszönünk az oktatóknak és a szervezőknek!
Tápiószele – Jászboldogháza
Tápiószelén két célunk volt ebédig, az egyik Baji Béla permakultúrás tanyájának, a másik a NÖDIK, (Növényi Diverzitás Központ) jelenlegi nevén Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, Tápiószele (NBGK) meglátogatása volt.
Vezetőink Béla és Jozsó már vártak minket az intézet parkolójában. Etelka és Frédi ismertették az első nap programjait, szabályait. És máris indultunk Béla tanyájára gyalog, mert nagyon közel fekszik a kutatóintézet területéhez.
Baji Béla permakultúrás tanyája a közép-európai permakultúra szempontból egyedülálló, 30 éve létesítette Béla, aki akkor még a NÖDIK tudományos kutatója volt.
Béla tanyája a permakultúra hazai legismertebb példája, amelyet leginkább fás kultúrák jellemeznek, – ahogyan ezt mi magunk is megtapasztaltunk mert hűvös és szélvédett helyen jártunk – a permakultúrás erdőkertet valósítja meg.
Béla kertjében az „oktató terembe” mentünk, amelyet a törökmogyorók falként szegélyeztek, és lombkoronájukkal a terem kupoláját alkotva összeértek. Igazán felemelő érzés volt a természetes lombsátor alatt végig hallgatni Béla kitűnő előadását a Zónákról, amelyet saját kertjének, gazdaságának belső elrendezésén keresztül mutatott be. A rögtönzött erdei iskola táblán rajzokon és térképen követtük a szektorok hatásait és a zónák kialakulásának folyamatát.
Először felrajzolta a tipikus falusi porta felosztását, ami átlagban csak 12 m széles, ennek felosztása zónákra nem túl kedvező, de lehetséges. A zónák egymást követik a hosszabb oldal mentén, gyakran csak 2.-3. zónáig juthatunk el, az adottságoktól és a hasznosítás igénytől függően. A tervezés kezdetén Béla Bill Mollison által javasolt napcsapdákat és ellen napcsapdákat alkalmazta, így lényegében 2 nagyobb egységre osztódott a hosszúkás alakú területe. A kb. középen elhelyezkedő D felé tájolt védett egységbe (1. zóna) tervezte a ház kialakítását a tóval együtt. Véleménye szerint a 2-3 zónahatár jó a kisebb patások pl. kecske tartására.
A gazdaságot Béla vezetésével végigjárva megelevenedtek előttünk a zónák és a szektorok. Megértettük a mikroklíma alakítás szempontjából fontos terepplasztikai megoldásokat: az árkok és a gödrök, mélyedések és a kiemelkedések jelentőségét a mikroklíma alakításában. A kitermelt termőtalajból kiemelkedéseket, dombokat képzett, ami tápdús talajt biztosít az oda telepített növényfajok számára, egyben melegebb és szárazabb mikroklíma alakul ki. A mélyebben és a magasabban fekvő területeken eltérő hőmérséklet és páraviszonyok alakulnak ki: vagyis a domborzat is szektorként hat a terület mikroklímájára és a zonalitásra is. A hideg levegő lefelé áramlik, leviszi a fagyot a mélyedésekbe, gödrökbe. A gödrök alján felgyülemlő talajvíz (nagy fajhő) nappal hűsít- éjjel meleget ad a környezetének: temperálja a környező terület mikroklímáját.
A dús szélfogó növényzet (fekete fenyő, erdei fenyő, arizóniai ciprus) és a zónahatárok évelő fás növényállománya a terepplaszika elemeivel együttesen segíti a terület sajátos „mikroklíma zsebeinek” kialakulását (ahogy Béla ezt kifejezte). Az eltérő mikroklíma a fajgazdag és sokszínű hasznosítás lehetőségét teremti meg, eltérő környezeti igényű fajok hasznosítására ad lehetőséget egyidőben. Segíti a relatív kis területen (1,2 ha) a zónák kialakítását és ezek eltérő módon való hasznosítását a kertben. A terület közepén a tervezett ház közelében elhelyezkedő napsugártó már nehezen vehető észre a tavat körülvevő dús növényzettől. Kitűnő élőhelyet teremtve a kétéltűeknek, gyíkoknak, mocsári teknősnek, rovarfajoknak szitakötőnek.
A terület fajgazdagsága záloga a növényi kölcsönhatásoknak, amely a tér kitöltésében, szintezettségében a fény és árnyékhatások kihasználásában is megjelenik. Nyomon követhettük az erdőkert szintjeit a gyökérzónától a talajtakaró növényeken át az eltérő lombkorona szintekig. A vertikális szintben szőlő (rezisztens fajták) és kivi telepíthető, lugasként is alkalmazhatjuk.
Fontos gondolatot osztott meg velünk Béla, mikor említette, hogy a finom szőlőt főleg a madarak fogyasztják el, mert nehéz leszedni, ahogy felfut az eperfájára, vagy nem is érik be jól, azonban fontos, hogy ne csak a magunk élelmére gondoljunk. A permakultúra filozófiájában a gondoskodás más élőlényekre is kiterjed.
Egy tövises lepényfa vagy gledícsia
Béla kertjében ezt a gondoskodást megtapasztalhattuk más növényfajok hasznosításánál is. A növényi fajgazdagság megteremti a fauna gazdagságának alapjait is. Ezt a csodálatos madárdal koncert jelezte, ami érkezésünkkor fogadott. Erdőben vagyunk, ami nem közönséges erdő, hanem a terület adottságaihoz tudatosan tervezett produktív ökoszisztéma, erdőkert. A fajgazdagságot telepített erdei aljnövényzettel segítheti: pl. erdei gólyaorr, pettyegetett tüdőfű, medvehagyma. A fajgazdagság a rovarvilág szintjén is jelentkezik, ami a kártevők szintjének szabályozásában látható dinamikus egyensúly. A kert fontos részei az exotikus növények, amelyek a kert speciális mikroklímájában megmaradnak és még teremnek is, pl. a pawpaw.
A kialakult változatos mikroklímájú produktív ökoszisztéma kitűnő lehetőség a megfigyelésre és kísérletezésre, új fajok és fajták kipróbálására is, ami nem áll távol a házigazdánktól. Ahogy Béla elmesélte, a területen korábban szántó volt, amin 1 növényfaj termett az év bizonyos szakában. A mi fogalmaink szerint monokultúrás sivatag, ahol nincs a madárdal, árnyat adó mogyoró lugas, a sokféle élőhely, rengeteg féle gyümölcs, zöldség, ami kielégítő ellátást biztosíthat családjának bizonyos fajokból, még úgy is, ha nem lakik ott. Sok élménnyel és ismerettel feltöltve búcsúztunk el házigazdáktól, megköszönve a közvetlen ismeretátadást és a bemutatót!
A következő állomásunk a Tápiószelei Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési központ volt. Házigazdánk és kalauzunk Hegyesi József az intézet a Genetikai tartalékok osztályának on farm koordinátora, Jozsó volt.
Rendkívül érdekes élményszerű bemutatóban volt részünk, melynek során megismerhettünk a génmegőrzés in situ és az ex situ (on farm, vagy termőhelyen) módszereit.
Az Agrobotanikai Intézetet 1959-ben alapította Jánossy Andor, ezzel fontos úttörő munkát indított el európai szinten a növényi biodiverzitás megőrzése területén. A nevek változtak, – MgSzH Agrobotanikai Központ (ABK), majd Növényi Diverzitás Központnak (NöDiK) és jelenleg Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) – de a fő cél a növényi genetikai változatosság megőrzése és fenntartása maradt és egyre újabb technikai eszközökkel bővült (merisztéma kultúra). Nem csak a termesztett fajok és fajták, de a vadon élő növényfajok ex situ megőrzése is itt történik a Pannon Magbank tevékenysége során.
A kutatóközpontban megtekintettünk a szabadföldi termesztési kísérleteket, ahol a dísznövényfajokat, fajtákat, pl az Írisz gyűjteményt és az árnyékliliomokat láthattuk. Távolról láthattunk különböző gyümölcs fajokat és fajtákat, a fura formájú izolátor sátrakat, ahol sűrű szövésű rovarháló biztosította az izolált körülményeket az illetéktelen rovarok behatolásától, ami szükséges fajtafenntartáshoz, az idegen beporzás kizárása érdekében.
Beléptünk a hűtőtárolóba, ahol a magvak -0C-n hosszú középtávú tárolásra vannak elhelyezve zárt üvegedényekben felcímkézve. A hosszú távú tárolást biztosító -20C os tároló évtizedekre biztosítja a magvak életképes megőrzését.
Megismerhettünk a játékosan interaktív táblákon a magbegyűjtés és előkészítés fázisait a tárolásig, és a legjelentősebb növényfajaink géncentrumait Földünkön.
A tárolásra a magvakat nagy gonddal készítik elő megelőző életképességi vizsgálatokat végeznek az egyes növényfajokra vonatkozó szabvány szerint. A magvak nedvességtartalmát kíméletesen lassan csökkentik le hűtött szellőztetett körülmények között.
Jozsó fontos információkat osztott meg velünk az itt tárolt fajták, elsősorban tájfajták szaporítóanyagának igénylésével felszaporításával kapcsolatos programról, ami sokakat érdekelt közülünk. Génbanki fajták igénylése még a téli időszakban elindul, ezt követi az igényelt magminták felszaporítása, (tájkörzetben) és magfogása. A termesztő fontos feladatot lát el a fajtafenntartásban, hiszen nehéz lenne minden fajtát évről évre szabadföldön kitermeszteni, ezért lényeges a termesztési adatlap kitöltése és visszaküldése az intézetbe, ez a mag ára – és a postaköltség. https://www.mintakeres.hu/
Fontos ismeretterjesztő és gyakorlati eszmecserére is lehetőséget adó program a tavaszi Magbörze és az ezzel egybekötött Nyílt nap, amit 2018 óta rendeznek meg. A program lehetőséget ad az idelátogatóknak az aktuális kutatások megismerésére és a szaporítóanyagok (oltóvesszők, magvak) fajták megismerésére és cseréjére is. A szakmai ismeretterjesztésre népszerűek a Szakmai napok tavasszal és ősszel elsősorban a gyümölcstermesztés témakörében.
Jozsó érdekes szakmai témát vetett fel adott faj/fajta folyamatos kitermesztéses fenntartása és a folyamatos génbaki tárolás között a fajtatulajdonságok álladóságára, és változására vonatkozóan.
A tavaszi Magbörzére biztosan sokan el fogunk látogatni az érdeklődés alapján. Már nekünk is érdemes addigra szaporítóanyaggal készülni. Megköszöntük Jozsónak a dinamikus, élményszerű vezetést, és együtt folytattuk utunkat Jászboldogházára.
Jászboldogháza Jozsó tanyája
Az első nap utolsó szakmai programja Jászboldogházán Jozsó tanyájának meglátogatása volt, ahol finom ebéd várt minket. Jászboldogháza nincs messze Tápiószelétől, ahol Jozsó mindennapi munkáját, kutatásait végzi a NBGK-ban, majd hazatérve várja az igazi kihívás, a saját permakultúrás gazdaság, amit párjával együtt vezet.
A tanya bejáratánál az elmúlt napok esőzéseinek nyomait még frissen láthattuk. Elkelt a gumicsizma. A legelő egy részen kis tó alakult ki, elöntötte a víz, ami szerencsére a bejárati útról és a parkolónak szánt területről már lehúzódott. A gazdaságba belépve azonnal láthattuk a gazdaság állatait (őshonos fajták), birkák (cigája), pulykák (bronzpulyka), kacsák, libák, és tyúkok mindennapi tevékenységét. Nem beszélve a jóságos természetű, de frissen nyírt termetes komondorról, és kisebb keverék kutya társáról, akik mindenhová követtek minket.
A gazdaság központjában szépen felújított régi parasztház és gazdasági épületek fogadtak minket. Látványos volt az eperfák alatt kihúzott gyűjtő hálók hálózata, amelybe a lehullott gyümölcs gyűlt a pálinkafőzés alapanyagaként.
A kitűnő és sokféle pizza elfogyasztása után körbejártuk a tanyát Jozsó és párja vezetésével. Egyik ámulatból a másikba estünk, annyiféle tevékenység, állat, és növény kultúra növekedett, kitűnően tervezett egységben és kölcsönhatásban. A haszonvétel is sokféle lehet, a birka tejet ad és húst, a baromfik tojást és húst. Láthattuk az ólban a fejőállást. És az infralámpa alatt a növekvő kiscsibéket, kispulykákat, amelyek köztudottan kényes jószágok még ebben a korban. A legelőt szakaszokra bontva használja, 7-10 naponta mennek át az egyik szakaszról a másikra a birkák.
Kitűnően megtervezett és a növényi kölcsönhatásokat is kihasználó zöldségágyásokat láttunk gyógynövényekkel vegyesen. Szépen termett a saláta, amit akár el is adhatna, mert minden mennyiségben megvennék jó áron, de ami nem fogy el a házban, az inkább takarmányként fog hasznosulni a jószágok számára.
A palátanevelést és az igényesebb kultúrák (szamóca) nevelését egy kis műanyagból készült növényház biztosítja, amit már árnyékoltak náddal.
A zöldségek mellett a gyümölcsösök is szépek és gondozottak voltak, hasznosítás és család szerinti csoportosításban, valamint a megporzást is szem előtt tartva voltak telepítve. Kimondottan tetszett a sok birsfajta, nem sokan telepítik. A vízellátás kiépítéséről Jozsó már a kezdetektől gondoskodott, a szivattyú ház a gyümölcsös és zöldséges közelében volt egy földbe süllyesztett aknában elhelyezve innen jut el a víz a táblák szélén kialakított vízkivételi helyekhez, amire csatlakozhatnak az öntözés eszközei. Az egész terület vízellátása biztosított. A gyümölcsfák telepítésekor (kb 7-8 éve) nagy mennyiségű szervestrágya segítette a fejlődésüket, a fák törzse körül legtöbbjük most is almos trágyával volt takarva. Fák törzse körül a koronacsurgó alatt hasznos zöldtrágyanövények (pohánka, mustár) és növényvédelemben fontos fajok pl. büdöske, mustár voltak telepítve. A fák közötti talajtakaró kaszálva kiegészítő takarmány, jó minőségű zöld az állatoknak.
A biológiai növényvédelem részeként sárga színű feromoncsapdát láthattunk kiakasztva a cseresznyefán a cseresznyelégy ellen, ami biológiai védekezésben fontos eszköz. A talajba fúródó bábokat a tyúkok is kikapirgálják, elfogyasztják. A fajták listáját Jozsó megmutatta, amely a régi magyar fajta-szortimentet tükrözik. A telepített fajták a régió ökológiai adottságaihoz jól alkalmazkodnak, rezisztensek vagy toleránsak, a fellépő betegségekkel szemben kevésbé kényesek, igényesek, de jól teremnek, sokféle és minőségi gyümölcsöt adnak. A javasolható faiskolák elérhetőségét is megadta kérdésünkre (www.gyumolcsfaiskola.hu). A betakarítási szezont a sokféle fajta az eltérő érési idővel szépen meg is növeli. Az éppen termőben lévő fák, cseresznyék, meggyek raschel hálóba voltak becsomagolva az éhes madárcsőrök elől.
A közelben található kaptárakban természetes méhészkedés módszerével méhészkedik Jozsó pannon méhvel, (Apis mellifera carnica ssp Pannonica). A természetes méhészkedés még az öko/bioméhészkedésnél is jobban figyel a méhcsalád természetes működésére, önszabályozó folyamataira és kevés, gyakorlatilag nulla beavatkozást végez. Ez többek között azt jelenti, hogy nem kapnak a családok műlépet, hanem maguk építik ki a lépeket. Cukorral és egyéb mesterséges anyagokkal (pollenpótlók, cukorlepény) nem etetik a méheket, csak saját mézüket és virágporukat fogyasztják, azzal is telelnek át. A mézet nem pergetik, hanem préselik. Olyan kiváló mézet nyernek ki, hogy ebből is bármennyit eladhatnának. A méhcsaládok szerepe a gyümölcs és zöldségfélék beporzásában is meghozza az eredményt. A gyümölcsösön kívül még szőlőültetvényt is telepített, szintén rezisztens fajtákból.
Amit még nem láttunk, a látogatás végén annál inkább érdekelt mindenkit a fejlődő, kialakuló erdőkert, amelyben a talaj és aljnövényzet kialakulásában fontos szerepet játszik az avar. Amit más már nem hasznosít, ők használják, az erdőkert természetes avartakaróját hozva ezzel létre, a kapcsolódó gazdag flórával és faunával. A szépen fejlődő erdőkerttel vettünk búcsút, bár még sok látnivaló és kérdés lett volna.
A gazda és gazdaasszony mindenben közösen dönt, ami nem nehéz, mert láthatóan hasonlóan éreznek és gondolkodnak a gazdaságuk céljáról és működtetéséről. Nem elsősorban a piacra történő mennyiségi termelés és az értékesítés az elsődleges számukra. A cél inkább a gazdálkodás ésszerű és természetes összefüggéseken alapuló folyamatainak bemutatása, tanítás, közösség létrehozása. A házukhoz kapcsolód új építkezésük célja is ezt mutatja, mert terveik szerint lehetőség lesz náluk megszállni, a gazdálkodás gyakorlatába nem csak betekinteni, hanem aktívan közreműködni. Kívánjuk, hogy a most megtapasztalt aktivitásuk és energiájuk megmaradjon és növekedjen, hogy sikeres gazdálkodásuk másoknak is példaként szolgáljon hosszú távon.
A 1. napi program kitűnően sikerült, nagyon sok új ismerettel gyarapodtunk, és nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is láthattunk működő megoldásokat a mai magyar mezőgazdálkodás körülményei között! Nagy élmény volt, gratulálok a szervezőknek!
Budakeszi, 2020. 06. 29. Köszönettel, Zita
Köszönjük, Zita, a részletes beszámolót!
