Egyszer valamelyik levelező listán arról panaszkodtak, hogy a sütőtök palánták nem akarnak növekedni, tele vannak virággal, de nincs rajtuk terméskezdemény.
Amíg a cukkinit, patisszont könnyű termeszteni, addig a sütőtök igencsak meggondolja, mikor kezdjen termést hozni. Nagy melegben, úgy harminc fok fölött nem hajlandó termést kötni, vagy ha köt is, sokszor „elrúgja”, vagyis az öklömnyi tököcske ahelyett, hogy tovább nőne, elsárgul, majd elpusztul. Különösen könnyen előfordul ez a nagy gyümölcsű fajtáknál, mint pl. a Nagydobosi.
Leginkább palántázott, kevéssé öntözött, vagy tápanyagszegény talajba ültetett, vagy vetett palántáknál fordul elő a bevezetőben említett eset.
Először is, a tökféléknek kétféle virágja van, hím, és nőnemű. Hímvirágot sokat hoz, nővirágot csak egyet-egyet. A nővirágot onnan lehet felismerni, hogy a bimbó, vagy a virágszirmok alatt ott a picike tök. Ez már a centis bimbókezdeményen meglátható. (Lásd 1. kép) A hímvirágok alsó részén csak a csészelevelet látjuk. (2.kép)
Nos, a töknövény nem nekünk akar tököt teremni, hanem minél több utódot létrehozni. Ha tápanyaghiány, vagy vízhiány miatt úgy érzi, hogy nincs ereje a termést kinevelni, akkor tömegével hímvirágokat nevel, hogy legalább a pollenjét vigyék el a rovarok termőképes egyedek nővirágaira. (Lásd 3. kép.)
Augusztus végén, szeptember elején, amikor már párásabb, hűvösebb a levegő, a sütőtök is elkezd tököt nevelni, csakhogy ez már nem érik be a fagyokig. Rántva, vagy lecsónak főzve persze megehetjük ezt is. Itt, az Észak-Alföldön az augusztus eleje után kötődött termések beérése időjárástól függően bizonytalan. Az öklömnyi-kétöklömnyi termések ugyanúgy hasznosíthatóak, mint a cukkini, vagy patisszon.
Visszatérve a palántákra, nálam a palántázás előtt, vagy után szoktak lerobbanni a növényeim. Leveleik világoszöldek, a palánták tovább növekedve apró leveleket hoznak, és persze hímvirág bimbókat minden levél hónaljában. Esetleg egy-két nőbimbót is, de még mielőtt kinyílnának, lerúgják őket.
Már a harmadik éve, hogy a palántákról lecsípek minden virágrügyet, amíg az inda el nem éri a másfél-két méter hosszúságot, és az új levelek sötétzöldekké válnak. Nagyobbakká a kinyújtott ujjú tenyeremnél. Minél kisebb korukban, annál jobb. Persze gyakran, eleinte két-három naponként öntözöm őket. A növények sokkal hamarabb átlendülnek a terméshozó üzemmódba, mint egyébként. (Lásd 4. kép)
