A biokert és a permakultúrás kert összehasonlítása

A mezőgazdasági termelést és termékeket minősítő szervezetek az uniós szabályozással összhangban szinonimának tekintik az ökológiai, bio, biológiai, organikus és bio organikus szavakat, kifejezéseket. A biogazdálkodás az egészség, a környezet és az állatjólét érdekében szabályozott élelmiszertermelési forma.

Összegyűjtöttem a mindenki számára régóta ismerősen csengő biokert vagy ökokert (itt együtt röviden biokert) és a permakultúrás kert közötti különbségeket és a megegyező dolgokat. A téma eredeti forrása egy német nyelvű videó, amelynek a szövegét a magyar viszonyokhoz igazítva módosítottam.

Egy bio- és egy permakultúrás kert alatt itt egy kicsi önellátó kertet értek, ami egy családé vagy egy lakóközösségé, tehát ennek megfelelő méretben gondolkodunk. Egy permakultúrás kert is lehet biokert, ha tanúsíttatják, de ekkora méretben ez általában nem cél.

Egyezőségek:

1. A növényvédelemben mindkét kertben a megelőzés a meghatározó, ebben a hasznos szervezetek kímélete és támogatása, ellenálló (nem génmódosított) fajták alkalmazása kiemelt fontosságú.

2. Gondoskodnak a talaj egészségéről és termékenységéről, gondoskodnak a fajok sokféleségéről, a biodiverzitás fenntartásáról, sőt azt természetesen növelik, javítják.

3. Csapadékvizet vagy kútvizet használnak a lehetőségekhez mérten és azzal öntöznek ivóvíz helyett.

4. Komposztálják a növényi hulladékokat, az állati eredetű trágyát, az istállótrágyát és ezeket a természetes eredetű szerves trágyákat használják tápanyagutánpótlásra.

5. Mindkét kertben gondoskodnak a méhekről és a hasznos rovarokról, rovarhoteleket helyeznek el és/vagy méhészkednek.

6. Megpróbálják a kártevő rovarok természetes, hasznos ellenségeit becsalogatni a kertbe, pl. a ragadozókat és a parazitákat, amelyek a kártevőtámadásokat megszüntetik vagy csökkentik.

7. Az ágyásokat és az ágyások közötti közlekedőket szalmával, levelekkel vagy más szerves mulcsanyaggal takarják. A mulcs azon túl, hogy gátolja a talajeróziót és a deflációt, tápanyagutánpótlásra, nedvességvisszatartásra és a talajélet védelmére is szolgál. Az utakat gyakran borítják faaprítékkal, kéreggel.

 Az utat faapríték borítja egy permakultúrás kertben

8. Hagyományos módon nemesítenek és stabil termést adó saját vetőmagokkal dolgoznak. Ehhez a tanúsított biogazdaságokban nem kell engedélyt kérni, de be kell jelenteni, ha egyébként nem szerepel a termelési naplóban, amit minden minősített biogazdálkodó vezet.

9. Megpróbálják a betakarítási időszakot elnyújtani azáltal, hogy korai és késői érésű fajtákat termelnek.

10. A saját kertből való táplálkozás a középpontban áll mindkét kertben és egyáltalán az egészség, az egészséges táplálkozás és jólét nagyon nagy szerepet játszik.

A különbségeknél szándékosan a két végletet ragadom meg, hogy egyértelműek legyenek. Amikor a különbségekről beszélek, úgy hangzik néha, mintha a permakultúra módszerei intelligensebbek, környezetbarátabbak, biológiailag és egyáltalán jobbak lennének. Természetesen az én szubjektív szemszögemből beszélek róla, mert permakultúra rajongó vagyok, de ez nem jelenti a biokertek lebecsülését, éppen ellenkezőleg. A világon minden kert létezésének örülök, amelyben növények nőnek, állatok veszik körbe és a kezeknek, amelyek a talajt érintik és örömüket lelik benne.

Különbségek:

1. Egy biokertet olykor-olykor felásnak, felszántanak, aminek különösen a kötött agyagtalajokon van jelentősége.

A permakultúrában az ásást és a szántást ritkán gyakoroljuk, csak indokolt esetben, amikor a talaj lazítása nem elegendő, mivel a kötött agyagtalajokat is levegőssé és lazává lehet tenni megfelelő mennyiségű humusz illetve szerves anyag hozzáadásával ugyanúgy, ahogy a homoktalajokat is csak akkor lehet feljavítani, ha elegendő humuszt és szerves anyagot viszünk be.

Komposzttal javítjuk a talajt egy ásás nélküli permakultúrás kertben

2. Egy biokertben használhatók tápanyagpótlásra (pl. ásványi anyagok, benne nyersfoszfátok és kálisók stb.) és növényvédő szerként (pl. réz, kén, Bacillus thuringiensis készítmények, olajok stb.) az EU biorendeletek pozitív listáin felsorolt anyagok, amelyek nem mind természetes eredetűek. A tápanyagutánpótlásban alkalmazott anyagok természetes eredetűek, a növényvédelemben a Bacillus thuringiensis, az ásványi olajok és a növényi olajok is természetes anyagok.

A permakultúrás kertnél nincsenek kidolgozott előírások erre, de a permakultúra alapelveiből következően igyekszünk minden mesterséges anyag használatát elkerülni és a problémákat a természetes ökoszisztémákhoz hasonlóan megoldani. Például csigák ellen indiai futókacsát vetünk be a permakultúrás kertben, ami a bioban is ismert, de kevésbé elterjedt módszer.

3. Egy biokertben nagyon fontos a különböző zöldségkultúrákat minden évben másik ágyásba vetni, a vetésforgót betartani. Ennek megvan az az előnye, hogy a kultúrnövények számára a különböző tápanyagokat az újabb és újabb ágyásokkal biztosítani lehet. De még fontosabb, hogy a talajhoz kapcsolódó betegségeket, mindenekelőtt a gombás megbetegedéseket megelőzzük. Biokerti alkalmazásra találta ki Gertrud Frank az 1980-as években a vegyeskultúrás termesztést, amit a kiskert tulajdonosok és családi önellátó gazdaságok is előszeretettel alkalmaznak.

A permakultúrában kevésbé ültetünk szabályos sorokban, jellemzően vegyesen ültetünk és vetünk. Ezáltal többnyire vegyeskultúra van az ágyásokban, így kevésbé kell törődni a vetésváltással. A vegyes-, illetve polikultúra a talajt olyan szinten stimulálja, hogy a különböző tápanyagokat az ágyásban levő különböző növények a lehető legjobban hasznosítják és képesek a betegségeket visszaszorítani. Az aktív talajélet által létrejönnek és a növények számára rendelkezésre állnak a tápanyagok és valamelyik szomszédos növény mindig elnyomja vagy legalább visszaszorítja a betegséget. Tehát a legtöbb permakultúrás kertben kevésbé vesszük szigorúan a vetésváltást.

4. Egy biokert rendezettnek, strukturáltnak hat.

A permakultúrás kerttel szemben gyakori előítélet, hogy kissé rendezetlennek és elvadultnak látszik, ami abból adódhat, hogy előszeretettel alkalmazunk polikultúrát, sok évelő növényt és önmagukat elvető növényeket, amelyek rengeteg haszonnal járnak és megkönnyítik a munkánkat. Az, hogy rendezett vagy rendezetlen-e a kert, annak önmagában véve nincs köze a permakultúrához. A permakultúrás kertek képe természetesebb.

Virágzó fehér mustár, önmagát elvető pasztinák (balra fent), facélia, vöröshagyma, meggyfa (évelő) vegyes képe szabálytalan alakzatokban egy permakultúrás kertben

5. Egy biokertben nagy hangsúlyt fektetnek hagyományosan a nagy méretű gyümölcsökre, ezt gyakran metszés, hajtásválogatás és termésritkítás által érik el, például málnánál, szedernél, ribizlinél vagy almánál is, ha friss fogyasztás és értékesítés a termesztési cél.

A permakultúrában azt is megfelelőnek tartjuk, ha a gyümölcsök kisebbek, de sok van belőlük. Így méltányos elosztás (fair share, a permakultúra egyik etikai alapelve) alapon a madarak is kiszolgálhatják magukat cseresznyével, amíg nekünk marad elegendő.

6. Egy biokertben gyakran használnak fekete fóliát, és egyéb fóliákat, vízvezetékrendszert, hálókat és más többnyire műanyagból levő anyagokat.

A permakultúrában amennyire csak lehetséges, megpróbáljuk ezeket elkerülni, mert a műanyagot elő kell állítani, később újra kell hasznosítani és a lebomlása nagyon sokáig tart, tehát környezetszennyezéssel jár. Ezért igyekszünk a hőmérsékletet, a páratartalmat és egyéb védelmet inkább mikroklíma segítségével biztosítani és szabályozni, ahelyett, hogy fóliával vagy öntöző rendszerrel dolgoznánk. Azonban erősen száraz klimatikus viszonyok között ebben is megengedő lehet a permakultúra.

Nedvesebb, hűvösebb mikroklíma létrehozása fák, cserjék, évelő lágyszárúak és terepplasztika alkalmazásával egy permakultúrás kertben

7. Az is nagyon jellemző a biokertre, hogy egynyári zöldségfélékre, egynyári gyógynövényekre és csak néhány fásszárúra, évelő fűszernövényre fókuszál.

A permakultúrában tarka keverékünk van mindenféle növényből, és a tendencia inkább az évelők és a fásszárúak irányába mutat, ami a természetes szukcesszióval, erdő vagy természetes ökoszisztéma létrejöttével és a klímánkkal függ össze. Minél hosszabb ideig követjük ezt a természetes fejlődést, tehát minél több fásszárút telepítünk a kertünkbe, annál kevesebb munkánk van. A permakultúrában is vannak természetesen zöldséges ágyásaink, ennek ellenére megpróbáljuk a fő táplálékforrásainkat, amennyire lehetséges, az évelők irányába eltolni, tehát többféle zöldségfélét, sok gyümölcsöt és mogyoróféléket termelni.

Évelők és fásszárúak (jobbra egy mogyoró bokor és egy ritka koronájú őszibarackfa) alkalmazása egy permakultúrás kertben

8. Egy biokertben kevesebb vegyeskultúra van. A zöldségágyásban még találunk ismert társításokat, például szamóca fokhagymával vagy sárgarépa hagymával és a három nővér, de a fásszárúaknál már nem. A néhány fajtából álló gyümölcsösben a fák egyedül állnak a réten és a málna egyedül áll a kordonnál.

A permakultúrában sokkal több vegyes évelő kultúrát használunk. Például egy fa alatt van egy bokor, aztán még egy cserje, sőt két-három évelő gyógy- és fűszernövény és az egész alatt talajtakarás. Tehát sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy három dimenzióban másoljuk le a természetet. Az erdőkert koncepciója is a különböző vegetációs szintekre épül fel.

Részlet egy permakultúrás erdőkertből

9. Egy biokert különálló kerti területekre osztható. Egyrészt van zöldségágyás az összes egynyári növénnyel, másrészt van külön gyógynövényágyás, végül van hátul egy füves terület a gyümölcsössel és az összes fás szárú, bogyós növénnyel.

A permakultúrás kertre az jellemző, hogy hagyjuk az egészet egymásba olvadni, nincsenek felismerhető határok az egyes kerti területek között, minden egymásba fonódik. Tehát például zöldségeket találunk a fák alatt vagy gyógynövényeket a zöldségágyásban. A permakultúrás kertben jobban támaszkodunk a környezetnek a természetes élővilágot szabályzó szerepére. Lehetőleg kis tavacskát helyezünk el a kertben a vízben szaporodó állatok számára és olyan többféle cserjéből álló sövényt telepítünk a szélére, amelyek virágaikkal méhlegelőt, terméseikkel madaraknak eledelt nyújtanak. Egyszerűen ez egy másfajta stratégia.

Egy kicsi tó egy permakultúrás kertben

10. Egy biokertet sokkal inkább hobbinak vagy önellátásnak tekintenek, ahol ízletes, sajáttermelésű zöldségféléket és gyümölcsöt állítanak elő. (Más a helyzet egy eladásra termelő biogazdaságban.)

A permakultúrában úgy alakítjuk az egész kertet a ház körül, hogy pozitív módon befolyásolja a házat és annak környezetét, azaz védi a széltől és melegíti vagy hűti.

Fák és cserjék védik a a ház környezetét az erős széltől

11. Egy biokertben helyi gondolkodás uralkodik, helyi érdekeket vesznek figyelembe. Előfordul, hogy fóliákat, műanyag vödröket és hasonló dolgokat alkalmaznak, termesztőföldet vesznek a barkácsáruházban, kerítéselemeket vesznek és használnak, amennyiben azok minősített biológiai eredetűek. Kókuszrostot használnak termesztőközegként, amit valahol egy másik kontinensen termelnek ültetvényeken, így közvetve ezeket támogatják. Természetesen ezek alól is vannak kivételek.

A permakultúrás kertben globális gondolkodás jellemző. A permakultúrában megpróbáljuk a dolgokat saját magunk helyben vagy a közelben megtermelt anyagok felhasználásával megoldani. Sokkal inkább a saját kezű barkácsolásról szól és mindenekelőtt a rövid szállítási útvonalakról, mert tudatában vagyunk a hosszú szállítási utak káros, környezetromboló hatásának.

Nos, ennyit a biokert és a permakultúrás kert egyezőségéről és különbségéről. Nem törekedtem a témában teljességre, de remélem, így is megvilágította mindenki számára a lényeges elemeket! A permakultúra minden helyzetben a legökologikusabb megoldásra törekszik tudatos tervezés által.

Részlet egy biokertből

Fordította és szerkesztette: Takácsné Kovács Anikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük