Az előző bejegyzésben már meséltem a permakultúrához fűződő kapcsolatomról és hogy miért is szeretem Béla előadásait és közönségét. Írtam egy beszámolót róla, hogy mindenkihez eljuthasson. Béla szavaival élve: Terjesszem, mint az influenzát!

Az előző előadás témáját követve, ma is egy permakultúrás kert megtervezésének folyamatairól hallhattunk, de azért kicsit más volt ez az eset, hiszen nemcsak a tervezés folyamatát hallhattuk, hanem a megvalósulás nehézségeibe és örömeibe is betekintést nyertünk.

Minden permakultúrás kert alapja a jó tervezés, a tervezéshez pedig ismerni kell a területet, ami mint kiderült 15 év után is tud meglepetéseket okozni, például előbukkanó szarmata maradványokkal (Nem, a szarmata nem egy növény, szóval, ha pontosabb infót szeretnél róla, hogy kik felejtették ott a csontjukat hajdanán, ajánlom figyelmetekbe ezt a linket. A megismerés első lépése a térképen történő beazonosítás, tájékozódás az éghajlatról, csapadék viszonyokról , talajállapotról. A kert Tápiószele falucskához tartozik, ami a Tápióról elnevezett, Tápiósághoz tartozik. A folyó hosszú évek alatt lerakta itt a hordalékát, vastag, humuszos réti talajt képezve a sárgaagyagon. Később azonban a szél homokot hordott a felszínre. Mindezek alatt egy mészkőpad is kialakult, tehát nem engedi mélyebbre a vizet, emiatt gyakoriak a tartós belvizek. A mészkőpadot egyedül a fák gyökerei törhetnék át, de a magas belvíz miatt elpusztulnak a gyökerek. Ezt a munkát nem tudják végrehajtani és fák is károsodnak. Ennek kiküszübölésére egy jó módszer, ha a fákat kis dombokra ültetjük, ezzel magasabbra emelve, hogy több levegős talaj maradjon a gyökereknek.

Az időjárást az átlagnál nagyobb szélsőségesség jellemzi, még a napi hőingás is számottevő. Nappal alacsony éjszaka pedig magas a páratartalom, ami kedvez a gombás megbetegedéseknek, ezért az erre hajlamos fajok nehezebben maradnak életben a környéken. Az elkészült tervek fő feladata ezeknek a klímaviszonyoknak, mikroklíma szintű mérséklése és persze az élelemtermelés és a lakóhely biztosítás. Mindezeket különböző védősávokkal, tavakkal gödrökkel, mélyedésekkel és csapdákkal lehet elérni.

Ezeknek az elemeknek a tervezésekor fontos a domborzat és lejtő kitettsége. Napcsapdát (ami szerkezeténél fogva összegyűjti a nap melegét és hőjét) a déli oldalra érdemes tenni, míg a Hidegcsapdák pont ezeknek az ellentétei. A ház közelében elhelyezett tó, visszaveri a napfényt és a házat melegíti, számos más előnye mellett. A szélvédősávok szintén a kertet és a házat védik.

A tervezés egyik módja a terepe való tervezés. Körbesétálunk, megfigyelünk, hallgatózunk és az érzékeinkre hagyatkozva mondjuk meg, hogy hol is van a legkellemesebb házhely, vagy merrefelé ideális egy tó, hiszen a papíron sok minden nem látszik. Persze a tervezés egy dolog a kivitelezés pedig megint más. Már rögtön az első lépésnél elakadhatunk, mivel a papíron könnyű kimérni a távolságokat, de a valóságban nem olyan egyszerű. Erre egy jó megoldás lehet, ha beosztjuk négyzetrácsosan a tervünket és területünket is. így vannak viszonyítási pontok. Ez történhet akár napraforgó szárak leszúrásával is, mint itt. Ehhez hasonlít az utcás módszer is. amikor kialakítunk egy főutcát és azon egyenletes távolságban mellékutcákat, így mindig tudjuk, hogy hol vagyunk a térképen.

A sok hasznos funkció mellett az is fontos, hogya kert szép legyen és gyönyörködtessen, jó legyen ránézni. Ehhez használhatjuk az aranymetszés rendező elvét is.

A kivitelezés lassú és rengeteg hátráltató tényezője van a helyi emberek mentalitásától kezdve, az éghajlati adottságokon keresztül az időhiányig, de azért fejlődik, nő szépül alakul és átalakul, várva, hogy egyszer befogadhassa művelőjét.

Az előadásról készült videót itt találjátok.

Béla előadássorozatának előző tagja, videóval együtt itt, a következő alkalomról készült beszámoló és videó pedig ide kattintva tekinthető meg.