Baji Béla: Tervezés I. Bercel, Nadap – Permaklub 2019/1

Személyes beszámoló az előadásról.

Köszöntök minden kedves érdeklődött aki, rákattintott a cikkemre. Az Egyesület gyakornokaként funkcionálok jelenleg és a címben is olvasható előadásról szeretnék egy kis élménybeszámolót tartani.

Már lassan 2 éve, hogy először találkoztam Baji Bélával. Az Egyetemi Zöld Klub kertjének tervezésében segített. Akkor még teljesen új volt számomra a permakultúra fogalma és annyi mindent nem értettem, de a lelkesedés, amivel az újdonsült barátaim belevetették magukat, engem is magával ragadott. Telt múlt az idő, elkezdtem megérteni a lényeget, olvastam, konferenciákra jártam, emberekkel találkoztam és végül a hozzáállásomba és gondolkodásmódomba is beépült a szemlélet, olyannyira, hogy gyakornok lettem itt az Egyesületben. Azért nem kell félreérteni, nem sokat konyítok még hozzá, a gyakorlathoz végképp, de remélem, hogy egyszer én is egy hatalmas permakultúrás gazdasággal büszkélkedhetem a zöldfülű kis egyetemisták előtt, mint amilyen én is vagyok.

Béla már azon a két évvel ezelőtti alkalmon is a szívembe lopta magát. A sok komoly és számon kérő tanár között (persze tisztelet a kivételeknek) remek volt egy olyannal találkozni, akinek a tudás átadás nemcsak a munkája, de a hivatása is. Mindezt egy végtelenül aranyos érthető és egyszerű stílussal tálalva. Tipikusan olyan előadó, akiről nem tudod levenni a szemed és akkor is odafigyelsz, ha majd elalszol. Kedves történeit hallva olvadozik az ember szíve, kreativitását látva pedig tátva marad az ember szája, sőt sokszor nevetésre nyílik. Ami számomra még nagyon sokat jelent az a mérnök hozzáállás. Az alapos tervezés, vizsgálat tipikusan ilyen, de a rajzokban magyarázás is. Ezek is mind olyan dolgok, amik egyszerűvé teszik a mondandójának megértését.

Az érdeklődők számát tekintve nemcsak rám van ilyen hatással. Rengetegen részt vettek az előadásán. Mindig jó élmény lelkes emberekkel találkozni, főleg, ha ugyanaz a téma érdekli őket, mint téged. Hallva a sok kérdést, ami nekem még soha csak eszembe se jutott, abban reménykedek, hogy mikor végre kiszabadulok a padból és koszos lehetek, nekem is legalább ennyi és ilyen érdekes kérdésem lesz. Azt is fantasztikus látni, hogy sokszor vidéken gazdálkodó fiatalok cuppannak le az előadó székére. Ilyenkor nem érzi magát egyedül az ember a világmegváltó ötleteivel és feltöltődik a már kicsit kiüresedő lelkesedéstartálya, majd újult erővel tér vissza a helyére és folytatja a munkát. És hát valljuk be, lelkesedés nélkül bizony, nem túl jó belekezdeni valamibe.

Felsorolnék pár dolgot, amit tanultam:
– nem kell drága eszközöket használni, ha van térkép, vonalzó és kreativitás.
– a tervezés elhagyhatatlan, de lehet terepen is csinálni.
– vannak korlátozó tényezők, de ha akarjuk előnyünkre is fordíthatjuk.

A teljes előadás elérhető itt.

A permaklub következő előadásáról szóló beszámolót és videót ide kattintva tudjátok elolvasni, megnézni.