A II. világháború alapjaiban rengette meg világszerte az élelmiszerbiztonságot. Mivel a háború korlátozta az élelmiszerimportot, jelentős élelmiszerhiány alakult ki. Jelenlegi globalizált élelmiszerrendszerünk meghatározó megközelítése a produktivizmus, amelynek lényege, hogy az ellátásbiztonságot minél nagyobb mennyiségű élelmiszer-előállítással biztosítsuk, szintén ebben az időszakban alakult ki. A mennyiségi szemléleten alapuló ipari mezőgazdaság azonban a szénhidrogének feldolgozásán alapul, amely nemcsak olcsó energiát biztosít(ott) az egyre inkább gépesìtett mezőgazdaság számára, hanem lehetővé tette a petrolkémia fejlődésével az olcsó műanyag termékek használatát, a műtrágya-és növényvédelmi szerek szerek gyártását.
A petrolkémia a kőolajtermékek átalakítási és feldolgozási lehetőségeivel foglalkozó, a szerves kémia egyik válfaját képező tudományág. Az ipar kialakulása arra a történeti időszakra tehető, amikor a kőolaj olcsó erőforrást jelentett (főként 1945-1973 között). Az olcsó műanyagtermékek dömpingje mikroműanyagok formájában, míg az agrokemikáliák növényvédelmi szerek és műtrágyák formájában a környezeti és emberi egészséget jelentősen veszélyeztetik.
Jelenlegi élelmiszerrendszerünk meghatározó tulajdonsága, hogy a vállalatok irányításán alapszik. Ez az élelmiszerrendszer az 1960-as években az Egyesült Államokban kibontakozó “zöld forradalom”-ból eredeztethető. Az USA attól tartott, hogy a hidegháború során függetlenedő “fejlődő” országokban (Indiában, a Fülöp-szigeteken, Mexikóban és Pakisztánban) a növekvő népességet nem tudja a hagyományos módszereken alapuló mezőgazdaság ellátni és emiatt éhezés alakul majd ki, amely következtében elkezdhetnek ezen országcsoportban élők szimpatizálni az élelmiszert és biztonságot hirdető Szovjetunióval. A szakpolitika szintjén a zöld forradalom az éhezés felszámolását, a mezőgazdasági jövedelmek növelését, a fejletlennek ítélt országokban a technológia hozzáférhetőbbé tételét ígérte. Az ígéretek részben teljesültek, mivel míg 1961 és 2003 között a globális népesség megduplázódott, a globális élelmiszertermelés 2,5-szeresére emelkedett.
A gyakorlatban azonban a “fejlődő” országokban a vállalatok által dominált élelmiszerrendszer a földhöz kapcsolódó konfliktusok növekedését, szennyezett környezetet és új egyenlőtlenségeket eredményezett. Mivel az éhezés a mai napig kísérti a zöld forradalom által megcélzott országokat, így elmondható, hogy ennek az élelmiszerrendszernek a nyertesei a “fejlesztő” országok és azok a vállalatok és befektetők, amelyek a szaporítómagjaik és vegyszereik (növényvédőszereik és műtrágyáik) exportja által jelentős nyereségre tettek szert. Az 1980-as évektől zajló fenntarthatósági forradalomnak köszönhetően egyre hangosabban jelenik meg a mennyiségi (produktivista) szemlélet mellett a minőségi (poszt-produktivista) szemlélet. Az alternatív élelmezési mozgalmaknak köszönhetően az ipari mezőgazdasági és élelmiszerfeldolgozási gyakorlatok megkérdőjeleződtek. Az organikus termelésen és méltányos (fair trade) kereskedelmen alapuló rendszerek, a közösségi mezőgazdaság és a helyi termékek mozgalma is ekkorra tehető. E mozgalmak ígérete elhalványult amint az organikus címkézés a nagyvállalatok marketing gyakorlatává vált. Az alternatív élelmezési mozgalmak előtt álló megoldandó feladat az is, hogy hogyan lehet elérhetővé tenni a minőségi, egészséges, környezeti szempontból is fenntartható élelmiszert a kevésbé tehetős népesség számára is.
Mindebből fakadóan fontos feltenni magunknak a kérdést, hogy hogyan védhetjük meg az alternatív élelmezési mozgalmainkban fejlesztett gyakorlatokat és fogalmainkat attól, hogy nagyvállaltok a saját piaci céljaik mentén alakítsák őket? (Az agroökológia fogalma kapcsán lásd Balázs Bálint, Balogh Lili és Réthy Katalin tanulmányát.) Az erőforrásaink tudatosítása és hálózataink erősítése ennek a stratégiának fontos eleme lehet.
A részvételi térképezés olyan, a bioregionális tervezésben is gyakran használt eszköz, ami új lendületet hozhat az alternatív élelmezési mozgalmak szerveződésében, válaszolva a fenti kihívásokra. A módszer a kritikai térképezés megállapításain alapszik.
A kritikai térképezés egy sor térképezési gyakorlat és elemzési módszer, amelyek a kritikai elméleten alapulnak, különösen azon a tézisen, hogy a térképek a hatalmi viszonyokat tükrözik és állandósítják, jellemzően a társadalom egy domináns csoportja javára. A kritikai térképészet gyakorlati alkalmazása az ellentérképezés és a részvételi térképezés. Hazánkban a Közélet Iskolája kínál kritikai térképezés képzést.
A részvételi térképezés olyan megközelítések és technikák meghatározására használt általános kifejezés, amelyek a modern térképészet eszközeit a helyi közösségek térbeli ismereteinek rögzítésére és ábrázolására szolgáló részvételi módszerekkel kombinálják. A részvételi térképezés számos különböző technikát alkalmazhat, a „földtérképektől” (általában egy homokba rajzolt rajz egy falu közösségi terében) a GIS-t (földrajzi információs rendszer) használó kifinomult digitális térképekig. Amennyiben a térképek célja a külső csoportok tájékoztatása, az elismert térképészeti hagyományokat követik.
A részvételi térképezés hatékony eszköze az érdekérvényesítésnek és a mozgalomépítésnek, mivel lehetővé teszi a társadalom szélesebb rétegei számára, hogy térben ábrázolják magukat, és így a kormányzati hatóságok és döntéshozók tudomására hozzák helyi tudásukat és nézőpontjaikat. Szerencsére van már ingyenesen elérhető, hazai fejlesztésű, könnyen kezelhető és testreszabható térképes kérdőív (PARTIMAP), amely megkönnyíti a társadalom szélesebb körének bevonását a tájakhoz jobban illeszkedő élelmiszerrendszerek megerősítése során.
A kritikai és részvételi térképezést a Homokhátság rezilienciájának megerősítését célzó kutatásunkban többféleképpen is szeretnénk alkalmazni. A térinformatikai módszereket ötvöző térképezéstől és a különböző (társadalmi, ökológiai) térképi rétegek egymásra helyezésétől azt várjuk, hogy elegendő információt nyerhetünk a Homokhátságról, hogy ki tudjuk rajzolni a biorégió(k) körvonalait. A részvételi térképezést eszközként szeretnénk használni a terepmunkáink helyszínein (Kakucs, Hajós, Kecskemét, Kiskunmajsa és Ásotthalom) a helyalapú identitás és a táj iránti felelősségtudat erősítésére. Terepeinkhez kapcsolódva továbbá célunk, hogy támogassuk az ellenálló képesség kiépítését az élelem-önrendelkezés régi és új gyakorlatainak megerősítésével. E célból a terepeinken részvételi térképezési műhelymunkákat szervezünk, amitől azt is várjuk, hogy elkészül a terepeinkhez kapcsolódó biorégió térképe, amelyet a helyi mozgalomépítésben erőforrásként is igyekszünk majd népszerűsíteni.
A részvételi térképezést a hazai élelem-önrendelkezés mozgalom megerősítésében is igyekszünk használni. A Magyar Agroökológiai Hálózat Egyesület (MAHE) tavaszi találkozójának keretében részvételi térképezés műhelymunkát szervezünk az alternatív élelmiszerrendszerek építéséhez kapcsolódó térképezésében meghatározó hazai szervezetek meghívásával (pl. Magyar Agroökológiai Hálózat (Agroökológia Magyarországon – térképezés), Nyíregyházi Kosár (Kosárközösségek), Pécsi Kosár (Közelítő Egyesület x Szolidáris Gazdaság Központ), Tudatos Vásárlók Egyesülete (Közösségi Gazdaságok), Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (pl. ősgabona terméktérkép), Talajmegújító Gazdák Egyesülete (gazdaprofil), Magház, Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózat, Magyar Permakultúra Egyesület, Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége, Környezeti társadalomkutatók (ESSRG). A műhelymunka célja, hogy az élelem-önrendelkezés építésében hálózatépítésben és térképezésben tapasztalt szervezetekkel és a műhelymunka iránt érdeklődőkkel közösen végiggondoljuk, hogy hogyan lehet a részvételi térképezést eszközként használni az agroökológiai átmenet és élelem-önrendelkezés hazai építésében.
Bízunk benne, hogy a részvételi térképezés új lendületet hozhat az alternatív élelmezési mozgalmak hazai megerősítésében annak érdekében, hogy a mennyiségiről valóban a minőségi szemléletre helyeződjön a hangsúly az élelmiszergazdaságban. Ez saját magunk, közösségeink és a minket körülvevő tájak ellenállóképességét egyaránt erősítheti.
Köszönjük a címképet!
Forrás: agrooko.hu