Permakultúrás sokszínűség kis területen: bemutatkozik Gaia kertje
Ha meghallod a permakultúra szót, egy diverz, több ezer négyzetméteres vagy hektáros terület jut eszedbe, ahol átgondolt és jól működő rendszerek alkotnak egy egészet. De miért is ne lehetne permakultúrás életmódot, gondolkodást és elveket vallani néhány száz négyzetméteren? Ilyen hely a Pátyon található sokoldalú kert, a Gaia kertje, amit Harka László tulajdonos mutat be nekünk.
Harka László szerint a permakultúrás kert együtt dolgozik a természettel és az emberrel. Ez a hozzáállás erősen tetten érhető azon az 547 nm2-es területen, ahol László él, gazdálkodik és tanít mindenkit arra, hogyan lehet kisebb területen is hatékonyan élvezni a permakultúrás elvek adta előnyöket. Az interjúban azt is elmesélte, honnan indult, milyen előnyei és hátrányai lehetnek a kisléptékű permakultúrának és miképp tudja átadni az így szerzett tudást más érdeklődőknek is.
Miképp csöppentél bele a permakultúrába, és hogyan építetted be az életedbe
az elveket?
2016 körül elvégeztem a Kertészeti Egyetem képzését, és az egyik előadáson hangzott el, milyen alternatív lehetőségek vannak a kertészeten belül, ott hallottam először ezt a szót. Akkoriban nem voltak rendszeresen képzések, de utánanéztem a fogalomnak és megtetszett. 2018-ban Márkuly István szervezett először PDC-t, (ami azóta minden évben rendszeresen megszervezésre kerül) amit el is végeztem. Ez egy klasszikus Bill Mollison féle PDC volt, amikor kéthetes gyakorlatot végeztünk az elmélet mellett. Nagyon megtetszett a permakultúra, de a képzés után sem értettem igazán, hogyan tudnám ezt a tudást kamatoztatni. Aztán egyre többet olvastam róla, jártam a permakultúrás kerteket, és lassan körvonalazódott bennem, hogy ez valójában micsoda. Egyáltalán nem az a lényege, hogy pl. hogyan metszem meg a fákat, hanem az alapelvek számítanak. Ezek az alapelvek azok, amik fontosak.
Először én is a hagyományos, vegyszereket használó kertészkedést alkalmaztam, innen fordultam rá a biokertészkedésre, majd teljesen átalakítottam a kertem.
Rájöttem, hogy nem csak a vegyszerhasználatról van szó, hanem a talajépítésről, a biodiverzitásról, a hasznos élőlények bevonzásáról vagy a vízmegtartásról is. Az lett a misszióm, hogy a permakultúrás alapelveket kis területen is megvalósítsam. Én is látom, hogy minél nagyobb egy terület, annál egyszerűbb ezeket az alapelveket beépíteni. Esetemben például talán 3 zónát tudnék felsorolni, de lehet sokat mondtam. A méret sok esetben befolyásolja a területet, hiszen egy kiskert nagyon kitett a szomszédok tevékenységének, nehezebb az élőlények sokszínűségét elérni. Jogosan merül fel, hogy a hozzám hasonló kertekben, városias környezetben vajon valóban működik a permakultúra?
Mesélj a területedről: elsősorban kiskerti léptékben használod a permakultúrás
alapelveket, hogyan kezdődött mindez és hol tart most?
Alapvetően nehéz a területem, mivel rosszak a körülmények. Nincs elég napfény, rossz a talaj, de a szervesanyag-bevitellel, mulcsozással ezt tudom javítani.
A kertem Pátyon belül van. Családi házas környezetben, ahol a szomszédaimat nem különösebben foglalkoztatja a gazdálkodás. Igyekeztem bevonni őket, hiszen a people care fontos része a permakultúrának: adtam nekik palántákat, igyekeztem közösséget építeni, de nem nagyon érdeklődtek. Inkább a környék kertbarát és ökoklub köreiben tudok tapasztalatot cserélni. Visszatérve a területemre: vannak nehézségeim. A szükséges mennyiségű szervesanyag például: honnan hozzam, honnan szerezhetek jó minőséget? Persze azzal is meg lehet oldani, hogy begyűjtöm a műanyag zsákokat, vagy hozok ingyen a környékről lótrágyát, a saját metszésből is jön ki nyersanyag, amit egyszerűen ledarálok, földolgozom, és megpróbálok zárt rendszerben feldolgozni. De egy ekkora területen mindez nem működik olyan könnyen. Egy kis odafigyeléssel azonban egy ekkora kertből is bőven nyerhető nyersanyag.
Milyen idős a kerted?
2010-ben költöztünk ide, és mivel a permakultúrát 2018 után kezdtem, ez a vonal nem olyan régi, de sok mindent termeltem már előtte is. Az, hogy egy kis kertet hogyan alakítok ki, nagyon nehéz történet, mert mindent is szerettem volna. Először hagyományos fákat ültettünk be, és ezek sok helyet foglaltak. Egy kiskertben szerintem két lehetőség van: vagy azt mondod, hogy kevesebb fajt ültetsz, és termelsz 4-5 féle dolgot. Pár nagy fa, néhány paradicsom, pár árnyéktűrő növény. Vagy pedig a sokféleségre törekszel, de akkor nincs nagy mennyiségű termés. Én az utóbbit választottam, mert azt gondolom, hogy egyrészt pont a sokféleség miatt ez nagyon fontos. Másrészt inkább választottam azt, hogy csipegetek a bogyósokból is, és mindenféle gyümölcs legyen elérhető, ám így biztosan nem lesz sok kilós termés.
Mi a fő célod a kerteddel?
Nyilván az, hogy magunkat valamennyire ellássuk és úgy gondolom, hogy zöldségfélékben például, mondjuk a krumplit kivéve, gyakorlatilag szezonban meg tudom termelni a szükséges mennyiséget. Emellett beillesztettem a biointenzív kertészeti módszert, ami sokkal hatékonyabb, mint a hagyományos módszerek. Eltenni nem annyira tudok, talán céklát, esetleg uborkát, de ez nem is annyira cél. A gyümölcstermesztés még kezdeti fázisban van, de bogyós sövényt ültettem a kerítés mellé, ahol nagyon sokféle szeder, málna stb. van, és azok sikeresek. Szárazságban persze nem annyira, ilyenkor kicsit öntözni kell. A fák esetében genetikailag törpéket választottam, amik max. 2 m magasra nőnek. Ezekből több mint 20 féle fám van.
De hagyományos fákkal is meg lehet oldani, csak azokat metszeni kell. Még egy nagyon pici erdőkertet is létre tudtam hozni, amiben nincsenek benne a 20 méteres fák, de az erdőkert többi szintje szépen fejlődik. Egy kis odafigyeléssel a kártevőket is kordában tudom tartani, a sokféleséggel, társnövényekkel, a köztes ültetések segítségével. Vannak dísznövények is, és a people care-be jól beilleszkedik, hogy szuper pihenőkert a területem. Amint belépek a kapun, gyönyörű környezet fogad. Így a helyet gyakorlatilag 100%-osan
kihasználom, már nem fér el több növény.
Milyen előnye és hátránya van egy ekkora területnek?
Mennyire befolyásolnak a szomszédok?
Körülöttem senki sem kertészkedik különösebben, ami áldás is lehet, permetszer például sehonnan sem jön be a területre. De ezzel együtt nem is építik a kertet, nem törődnek vele. A fűnyíráson kívül gyakorlatilag nem látok tevékenységet. Előnyként azt lehet mondani, hogy könnyebb kordában tartani egy ilyen területet. De a kis méret átok is, hiszen hiába szeretnék például őszi vetésű, áttelelő növényeket ültetni, nincs helyem. Minden négyzetcentimétert ismernem kell és mindennek alaposan meg kell tervezni a helyét. A talajjavítási és növényvédelmi munkákat is teljesen másképp kell megtervezni egy kis területen.
A három fő pillér közül az earthcare-ről és a peoplecare-ről már beszéltünk. De
a fairshare miképp tud megvalósulni nálad?
Elsősorban tudásátadás formájában. Szoktam kertlátogatásokat rendezni, és megmutatom a területem 10-15 főnek, de szoktak előadásokra is hívni. Szeretem csinálni, ellátni a családomat, a családom is szereti, hogy kimehet a kertbe. Ha van feleslegem, azt továbbadom. Palánta például gyakran akad, mivel van egy kis növényházam, amelyben nagyon sokat szoktam elültetni, vagy vetni, és ha megmarad, továbbadok rajta. Ezekért nagyon sokan jelentkeznek, sőt, tervezést is vállaltam már. Szívesen elmegyek előadásokat tartani, de tanfolyamokra, kertlátogatásokra is eljárok, hogy képezzem magam és egyre többet tudjak. Habár a permakultúra nagyon tágas perspektívát adhat, fontos a folyamatos önképzés. Hiszen a nulláról is el lehet indulni, de kell a tanulás, hogy megismerjük a növényeket és a különböző lehetőségeket, technológiákat.
Mit tanácsolnál azoknak, akik készülnek belevágni, akár kisebb területen is?
A tervezések során mindig azt mondom az embereknek: a permakultúra alapja maga a tervezés. Egy kisebb kert esetén is érvényes az, hogy tervezés nélkül nem működik. Az első mindenképp a talajépítés, a vízellátás megoldása, és hogy létrehozzunk egy mikroklímát a növények által. Előbb-utóbb a terület pedig megmutatja, hogy mit tud. De vannak adottságok, amiket nem fogunk tudni átlépni. Például a kertem 7,5-es ph-ját nagyon nehéz megváltoztatni, viszont a mulcsozással, a komposztálással, a talajbolygatás
abbahagyásával javíthatok ezen. Ehhez azonban tudnunk kell, miképp álljunk neki. Ha zöldséget akarsz, akkor először takard le a talajt, gyommentesítsd, utána kezd el mulcsolni, és évek során előbb-utóbb csodálatos talajod lesz. Be kell tartani ezeket a
módszereket kiskertben, nagykertben egyaránt. Az a tapasztalatom, hogy a hagyományos megoldásoktól nehezen szakadnak el az
emberek. A tervezés is sokszor csak a tervig jut, a végén azonban nem valósulnak meg az elképzelések.
De az egyre népszerűbb PDC-k miatt több száz ember ismeri meg a valódi permakultúrát, ami remek alap. A tervezés azonban még mindig nem túl népszerű. Mert a PDC-n megtanulhatjuk az alapokat, de utána további tudásmegszerzésre van szükség. Nagyon jó, ha mindebben van egy támogató közeg is mögöttünk, például a MAPER. Az is fontos, hogy figyelembe vegyük az adott terület tulajdonságait: ha valami nem működik, nem érdemes erőltetni. Úgy gondolom, a permakultúra a csúcsa annak, ha valaki eldönti, tenni akar valamit a Földért. Nem a mi feladatunk, hogy visszaállítsuk azt, amit elrontottunk, hogy minden ugyanolyan legyen, mint korábban. Az a célunk, hogy magasabb minőséget adjunk a területtel, és növeljük a sokszínűséget. Ha pedig valaki fogódzót keres, érdemes belépni az Egyesületbe vagy követni a munkásságukat. A közösség nagyon sok pluszt adhat a permakultúrában is, ezért azt javaslom, ha valaki tényleg tanulni akar és fejlődni, kapcsolódjon a MAPER-hez és válasszon az érdeklődésének megfelelő területet, ugyanis a permakultúra egy végtelen tanulás, amire itt bőven akad lehetőség.