MAPER találkozó 2026

Az egyre inkább digitálissá váló világban ki ne szomjazná az olyan jó közösségi eseményeket, ahol nem érzed magad kívülállónak, ahol millió szálon és témában csatlakozhatsz másokkal? Ahol közös szálként mégis mindig jelen van a természet megbecsülése és a tenni akarás? Permakultúrás közegben még sosem csalódtam, az idei MAPER találkozó pedig több fronton is megerősített abban, jó úton vagyok.

Nem véletlen az érzelmes és szentimentális felütés: az összetartó közösségben is egyre nagyobb teret kap az egyén és annak mentális egészsége. Egy kis spoiler alert: ez több fronton is szembejött a résztvevőkkel a találkozón, és a 2027-es konferencia egyik fontos irányvonala is lesz.

Nagy találkozások, új kapcsolódások

Az október 4-i éves egyesületi találkozó helyszíne nem is lehetett más, mint a Valaha Tanya, ahol már a kapun belépve elönti az embert valami éteri megnyugvás, jelenlét és a megérkezés érzése. Nem, nem túlzok. “Könnyű” egy olyan helyen átlényegülni, amelynek a pórusaiból is árad a harmónia.

A helyszín tehát adott, és mint tavaly végzett PDC-csemete, nem is örülhettem volna jobban, mikor megláttam, hogy PDC-társaim nem kis számban képviseltetik magukat az eseményen. Az ölelkezések és beszélgetések hamar elindítják az embert a gondolati síkon: milyen jó, hogy itt vagyok. Ám a sok kedves ismerős mellett idén az is nagy élmény volt számomra, hogy teljesen ismeretlen, vagy csak éppenhogy ismerős emberekkel sikerült elmélyült diskurzust folytatni politikáról, természetről, erdőről, gyereknevelésről vagy éppen 2026 nagy problémáiról és annak lehetséges megoldásairól. És annak ellenére, hogy mind ugyanazt éljük, mégis rengeteg véleményt és álláspontot hallgathattam meg a különféle témákban a nap  folyamán, ami gondolkodásra és cselekvésre ösztönöz.

Ezt a tettvágyat minden MAPER-es esemény után magammal viszem, és talán ez az egyik legnagyobb ereje ennek a közösségnek.

A 2027-es konferencia és az idei év

Nyilvánvalóan nem lehet egyetlen nap alatt mindenkivel elmélyült eszmecserét folytatni, de a találkozó feladata nem is csak ez: végigvettük a 2026-os év eseményeit, workshopjait, képzési lehetőségeit, beleértve a PDC-t és az idén először elinduló, szociális alapokon nyugvó SPDC-t is. 

A szakmai délelőtt egyik fontos mozzanata a 2027-ben 3 naposra tervezett konferencia volt, amiről minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy zseniális lesz. A 3 nap 3 tematikával fut majd: #earthcare, #peoplecare és #fairshare napokra készüljetek, és mindegyik remek előadókat és szakmai beszélgetéseket tartalmaz majd. Nagyobb fókuszt kap az én, az igazságosság, a társadalmi szerepek és közösségek, mindez természetesen a permakultúra jegyében. A természet, kert és az egyre sűrűsödő nehézségek (valamint megoldásaik mellett) kiemelt szerepet kap majd az “én” szerepe, annak egészsége, és a társadalmi arányosság témaköre is. 

Aszálytól az oktatásig

Bármennyire is földhözragadtnak tűnik, muszáj néhány szót szólnom a kajáról is, ugyanis a minden eddiginél nagyobb résztvevői szám (kb. 70-en voltunk jelen) olyan bőségszarut eredményezett, ami a legfinnyásabb, legkevésbé gurmé ember szemébe is örömkönnyeket csalt volna. A legkülönfélébb sütik, zöldségkrémek, sajtok és kenyerek mellett egy 100%-ban vegyszermentes, zöldségkánaán borscs levessel jutalmaztuk magunkat a klassz szakmai délelőtt után, hogy belevethessük magunkat a délutáni diskurzusokba.

A fairshare jegyében megosztottuk tapasztalatainkat a közösségi kertet illetően, amely Nagyszékelyben és Vértesacsán is “üzemelt” ebben az évben, valamint segítettünk a Valaha Tanya gyümölcsfáinak utánpótlásában: ergo gyümölcsmagokat gyűjtöttünk.

Majd jött a szakmai blokk: a szervezőségi tagok vezényletével csapatokra oszlottunk, majd a MAPER valamint a permakultúrás kertek és közösségek égisze alatt megvitattuk az oktatás, a tervezés, a közösségi kertek és az aszály valamint vízmegtartás dilemmáit. Minden csapat értékes véleményeket, lehetőségeket mutatott be egymásnak, ahol, olyan permakultúrásan mindenki megoszthatta a gondolatait, és ahol egy pillanatra sem tért vissza a régi sulis szorongás “inkább csendben maradok, nehogy hülyeséget mondjak”, itt ugyanis sosincs rossz gondolat. 

Talán éppen ez az egyik legnagyobb ereje ennek a közösségnek: bátran elmondhatod a véleményed, lehetsz az, aki vagy, és konfliktus nélkül fogadhatod be mások meglátásait. Számomra minden MAPER-es esemény felér egy terápiával: egyszerűen jó ehhez a csapathoz tartozni és jó ebben a közegben létezni.

— Galló Tímea írása — Kovács Attila fotói —

És hogy a diverzitás itt is érvényesüljön, következzék egy másik beszámoló más súlypontokkal, de a lényeg ugyanaz 🙂

Új lendülettel és közösségi programokkal zárta éves közgyűlését a Magyar Permakultúra Egyesület

​
Szakmai eszmecserékkel, új rendes tagok felvételével, valamint a 2027. évi MAPER konferencia előkészületeivel zajlott le a Magyar Permakultúra Egyesület éves rendes közgyűlése október 4-én, amely rekord részvételű volt. A találkozón a hivatalos döntések mellett gyakorlati helyszíni bejárások és mélyreható tematikus műhelybeszélgetések várták az érdeklődőket.

​
Beszámoló az Egyesület elmúlt egy évéről

A közgyűlés egyik kiemelt programpontjaként részletes beszámoló hangzott el az egyesület elmúlt évéről. A vezetőség és a tagok áttekintették az elért eredményeket, folyamatban lévő projekteket, valamint értékelték az elmúlt egyéves időszak szakmai tapasztalatait.

Gyakorlatban a permakultúra: tanya- és közösségi kertlátogatás

​A hivatalos egyesületi napirendi pontok mellett a résztvevők idén is nagy hangsúlyt fektettek a tapasztalatszerzésre és a közvetlen tudásmegosztásra. ​A program részeként lehetőség volt látogatást tenni a Valaha-tanya gyümölcsösében, ahol a helyszínen tájékozódhattak a tagok a fenntartható gyümölcstermesztési gyakorlatokról, továbbá a maggyűjtés gyakorlatáról, valamint betekintést nyerhettek a területen működő közösségi kert első évének tapasztalataiba is. ​Előre tekintés: témák a 2027-es konferenciához

​A közgyűlés kiváló alkalmat teremtett arra is, hogy a tagság közösen elkezdje megalapozni a 2027. évi konferencia koncepcióját, illetve az Egyesület jövőbeli szakmai mérföldköveit. Ennek jegyében megkezdtük a közös ötletelést a konferencia lehetséges fő témáiról annak érdekében, hogy a következő nagyszabású, immáron 3 napos találkozó a legaktuálisabb kihívásokra adjon választ a Föld védelme, az Emberek védelme és a Méltányos elosztás alapelvei mentén.

​Négy fontos terület: tematikus műhelyek ​

A rendezvény egyik legizgalmasabb része a négy kulcsfontosságú témakör köré szerveződő kiscsoportos beszélgetések voltak, ahol a tagok megvitathatták az őket leginkább érdeklő területek aktuális kérdéseit, mint az aszály és vízmegtartás kérdései, a vértesacsai és a nagyszékelyi közösségi kertek fenntartásával kapcsolatos tapasztalatok, a permakultúrás tudásátadás minőségének biztosítása és a hazai képzési lánc fejlesztése, diplomaprogramja illetve a permakultúrás tervezési módszertan aktuális kérdései és gyakorlati alkalmazásai.

​A találkozó ismét bizonyította, hogy a hazai permakultúrás közösség nemcsak elméletben, hanem szoros együttműködésben, gyakorlati tettekkel is építi

— Baller Barbara írása — Kovács Attila fotói —