Permakultúrás körökben aligha kell bemutatni Kulcsár Balázst, a Valaha Tanya tulajdonosát és a MAPER elnökét. Számomra Balázs jelképezi a tudatos és határozott gazdálkodót, akinek valóban érdemes odafigyelni minden szavára, emellett olyan tudás áll mögötte, amelyet szívesen megoszt mindenkivel. Úgy gondolom éppen ilyen hozzáállásra van szüksége a magyar mezőgazdaságnak, többek között ezért is öröm meghallgatni a gondolatait a magyar permakultúra jelenéről és jövőjéről.
Mióta része az életednek a permakultúra és mit jelent számodra mindez?
Számomra ez a fajta gazdálkodás és életmód az első pillanattól kezdve adott volt. Állítom, hogy a permakultúra nem más, mint a józan paraszti ész tervszerű használata. Rengeteg eszköz állt rendelkezésre a paraszti kultúrában, csak nem feltétlenül volt tudatosság az eszközhasználatban. Ha szükség lett volna rá, például a vízhasználatban, biztosan ugyanazokat az eszközöket választottuk volna, csak éppen korábban még volt víz.
Ugyanezzel a logikával vágtunk bele a gazdálkodásba, amikor 2006-ban megvásároltuk a mostani gazdaságunkat. Akkoriban találkoztam Kardos Etelkával ez, valamint egy gyűrűfűi permakultúrás bevezető alapozta meg a hozzáállásunkat. Akkor még nem PDC volt és nem tervezni tanítottak meg, hanem eszközöket ismerhettünk meg, amelyek remek gondolatmorzsák voltak: ezeken kezdtünk el agyalni, rágódni, és először egy ökofaluban terveztük a letelepedésünket. Az ökofalvak növekedése azonban szembement egy falu organikus alakulásával: mi élelmiszert akartunk termelni, nem pedig a közösség volt az elsődleges. Itt, ahol élünk Vértesacsán, nincs különösebben élő kapcsolatunk a faluval, viszont közösségből nincs hiány, elég „csak” a MAPER-re gondolni. Ez azért is érdekes, mert mi alapvetően remete életmódot folytatunk, nem tudunk és nem is akarunk mély közösséget építeni, nem ilyen típusúak vagyunk. Akiket közel engedünk magunkhoz, azokkal azonban remekül működik a kapcsolódás.
Mindez az egész életet, tervezést és gazdálkodást meghatározza: nem feltétlenül egymás mellett dolgozásról van szó, hanem rákapcsolódásról és sokszor önállóságról is. Ezt a szemléletet viszem a MAPER-ben is: ha tudod mit akarsz és szeretnél dolgozni, arra van lehetőség. Számomra a permaculture szó jelentése összefügg a mezőgazdasággal, hiszen maga a két szó egyesülése (permanent agriculture) is innen ered. És bár Bill Mollison is sokat értekezett mindennek a társadalmi részéről, a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés az egész permakultúra alapja. Számomra ez a mai napig meghatározó, és a képzéseken is igyekszem átadni, hogy egy tervezés során lehet önfenntartóra tervezni a rendszereket, hiszen, ha már úgyis energiát öl bele az ember, sokkal jobb a sajátból kivenni, mint a boltban megvenni a zöldséget, gyümölcsöt.
A Valaha Tanya a MAPER ikonikus helye, ahol a nagygazdaság és a
permakultúrás alapelvek találkoznak. Hogyan kivitelezhető ez a mai magyar
mezőgazdaságban?
Nem mindegy a kiindulási alap: számunkra előny volt, hogy egy kukoricatarlót vettünk. Habár a talaj halott volt, gyakorlatilag kaptam egy fehér lapot a tervezéshez. Ha egy olyan területet veszel, amin gyümölcsös, épület van, az a vágyaidat, álmaidat is korlátozhatja. Én szabadkezet kaptam, ráadásul a mérnöki agyamnak még előnyösebb, hogy egy nagyjából téglalap alakú területtel volt dolgom.
Persze bőven okozott nehézséget, hiszen kicsinek túl nagy, nagynak túl kicsi, így például tájszintű vízgazdálkodásról nem beszélhetek. Nincs patak, nincs semmi, ahol megállna a víz, így nem tudom bent tartani a vizet a tájban sem. Ahhoz meg túl nagy, hogy azokat a dolgokat egyszerű módon megcsinálja az ember, amit egy fél hektáros vagy egy hektáros családi rendszerben meg lehet csinálni, akár munka mellett.
Az sem mindegy, hogy intenzív vagy extenzív módon műveled a földet, hiszen, ha a mi 12 hektáros területünk intenzív gyümölcsös lenne, kevesen lennénk rá: sokkal több ápolásra, metszésre lenne szükség. Lehet, hogy a hozam jobb lenne, de beltartalmilag nem lennénk jobb helyzetben. Szeretem másképp értelmezni a szabályokat: ezalatt azt értem, hogy a hagyományos mezőgazdaság sok esetben fittyet hány a biodiverzitásra, számomra azonban nagyon fontos a természet és annak működése, ezért, habár mezőgazdasági gépészként tanultam, azokat a szabályokat nem akartam beépíteni a saját területembe.
Amikor belevágtunk a gazdálkodásba, még nem voltak olyan szakirányok, amelyek segíthettek volna elindulni, de én már tudtam, hogy egy natúrparkot szeretnék beépíteni a mezőgazdasági területembe, hogy minden oda való élőlény meg tudjon telepedni. Lehet, hogy egyes fajok gazdálkodói szemmel haszontalanok lennének, de én mindenképp élőhelyet akartam biztosítani nekik, igazi fairshare-ben működni.
Ami azért is érdekes, mert a területünk diverzitása többszörösére nőtt a mellettünk lévő táblákhoz képest. Mi az ökológiai sivatagban építettünk egy szigetet a természetnek, ahol még a nagyvadak is megjelennek. Erre például a talajvizsgálatok is ráerősítenek, amelyek a területemen zajlanak: az előzetes eredmények is azt mutatják, hogy elképesztő javulás van talajminőségben, amióta itt gazdálkodunk a kerítésünkön túli területhez képest.
Hogyan tudod a kerítésen kívül tartani a kovencionális megoldásokat?
A napraforgó deszikkálása eddig helikopterrel zajlott mellettünk, és a szelet nem igazán tudom a kerítésen kívül tartani. Szerencsére azonban a békés együttélés jegyében sikerült dűlőre jutnom a gazdálkodókkal, így ide körém már nem jönnek helikopterrel.
Mik a legnagyobb előnyök egy ekkora gazdaságban?
A megélhetés gyakran felmerülő kérdés: az első években befektetett összeg nem biztos, hogy 100%-ban visszajött, ám már jó pár éve működőképes a vállalkozás. Ezzel együtt a terület nyújtotta lehetőségek nagyjából 50%-át használjuk ki ténylegesen. Az elején a zöldségkrémektől kezdve a lekvárokon át mindent csináltunk, de felaprózott minket ez a helyzet. Így le kellett faragni arra a megoldásra, ami a legkevesebb energiabefektetéssel a legtöbb hozamot adja, így lettek szörpök. Marketingre például nem kell költenünk, mert mostanra eljutottunk oda, hogy az éttermeknek is mondhatom azt, csak heti egy nap van szállítás, és ez elegendő is, így a többi napon tudok dolgozni a kertben.
De a területben éppen az a jó, hogy ha megkívánja, tudom úgy alakítani, hogy mindig termeljen nekem, akkor is, ha épp nem megy a szörp. Az üzemet is bármikor tudjuk alakítani, mást készíteni, ha úgy kívánja a szükség. Mi sem ebből a sokoldalúan variálható rendszerből indultunk. De azt látni kell, hogy bármit is készítesz, sokat számít a hozzáadott érték és az időzítés. Például, ha érik a meggy vagy a sárgabarack, ha frissen adod el, nagy lesz a konkurencia. Ám ha feldolgozod, nagyobb profitot is tudhatsz a magadénak, valamint, ha éppen nincs rá akkora kereslet, eláll, később is értékesíteni tudod.
Esetünkben, ami egyértelmű volt, hogy csakis prémium minőség jöhet számításba. Semmi kemikália, csak a természetes hozzávalók. Viszont a boltokban nem ezzel szembesültünk, így ezért döntöttünk úgy, inkább csinálunk olyat, ami valóban természetes. Ebből nőtte ki magát a mai rendszerünk.
A terület fagyvédett, déli fekvésű, és a kezdetekben még a csapadék sem okozott gondot, jó minőségű a talaj és közel van Budapest, ahol rengeteg embert elérünk. Minden szempontból egy tökéletes területről beszéltünk, ami a gazdaságunk beindításához kellett.
Mik a legnagyobb kihívások, amelyekkel szembesültök?
Azt gondolhatnád, hogy ha veszel egy területet, olyan fákat ültethetsz rá, amilyet csak akarsz. Ha 1500 négyzetmétert meghaladó gyümölcsösöd van, akkor ott már telepítési engedély kell a jegyzőtől, és egyébként a jegyző először bekéri három hatóság jóváhagyását, és utána telepíthetsz. Ha nem jegyezteted be, akár ki is vágathatják a fáidat. Az eredeti fáinknak gyakorlatilag személyigazolványa van, mert a csemeték mellé kaptunk egy csemetenyilvántartó lapot, amin rajta van tételesen, hogy milyen fajta, milyen szaporítási fokú stb. Sőt, vannak olyan fajták, ahol a nemesítő felé jogdíjat kell fizetni a csemete után, ezeket nem is szaporíthatod. Mivel egy vegyes, sok éves rendszerünk van, rendkívül nehéz lenne ma már megmondani azt, mi telepített és mi szaporított. Ez egy elég nagy kihívás volt, főképp a kezdeti időkben.
A másik ilyen bökkenő, a víz. Kutat kellett fúratnunk, ami szintén engedélyköteles és nem akartunk kockáztatni. De végigvittük, engedélyeztettük, még ha rendkívül macerás is volt. Ebből a szempontból viszont erősen érzékelhető a permakultúrás etika, hiszen az, hogy van kutad, egy dolog, de fontos, hogy etikusan is használd (többek között a talajvízkészlet kiszipolyozása végett is – a szerk.)
Remek példa erre egy termokomposzt készítése: nekünk éves szinten 100 köbméter komposzt kellene, ám egyetlen köbméterhez 300 liter vízre van szükség. Ha egy zártkertet nézünk, ahol van kút, ott alanyi jogon kapnak 500 köbméter vize egy évre, amit a kiskert és tuják locsolására el is használnak. Nálunk a 12 hektár működik az 500 köbméter/év vízről, úgyhogy arról megy az ivóvizünk, az állatok itatása és az üzem is.
Ehhez a víztakarékos rendszerhez kellett a tervezés, hiszen olyan fajokat ültettünk, amelyek ennyi vízzel is működnek. Így van, amit el kell engednem és tudom, hogy nem fog túlélni a rendszerben, vagy éppen olyan helyre ültetem, ahol számára megfelelő a mikroklíma.
De nem csak a víz szintjén fontos a megfigyelés, hanem az ültetett fajták végett is. Például a korai meggy nem olyan ízletes, ám nem kukacosodik. De hiába próbálkoztunk velük, nem lehetett életben tartani őket. Így elkezdtünk kísérletezni erdészeti alanynak való csemetékkel, és sokkal mélyebbre ültetjük őket a szokványosnál. Akár 50 centivel lejjebbről tudja felhozni a vizet és erősebb gyökérzetet fejleszt. Így, ha ezek az alanyok nem olyan finomak, egy erős gyökérrel és törzzsel remekül rá lehet oltani más fajtákat. A vad alanyok ráadásul sokkal jobban tudják hasznosítani a vizet és ellenállóbbak is.
Hogyan jelennek meg a permakultúra etikai alapelvei a gazdaságodban?
Akármelyik csoporttal megyünk körbe a területen, az első észrevétel, hogy sorban vannak a fák. Ezzel szemben ugye a permakultúra a természetet utánozza, és a természetben nincsenek sorban a fák. Erre mindig azt felelem, hogy a folyónak is vannak olyan szakaszai, ahol sorban nőnek a fák.
Esetünkben alapvető szempont volt a talajvédelem és talajmegújítás. Emellett hivatalosan a madárbarát gazdálkodó program mintagazdasága vagyunk. Ha a madár megtalálja az életéhez szükséges táplálékot, szaporodó- és búvóhelyet, akkor minden életfeltétele adott. Ha a talajban lévő élőlényekből is tud táplálkozni, akkor jó a talajlakó élet a területeden.
Ha egy ásónyomnyi földben sok a giliszta, el lehet képzelni, hány tonna lehet az a gilisztamennyiség, ami több hektáron van. Ha pedig belegondolunk, hogy mit tesznek a talajjal, amit egyébként nekem kellene, akkor már a peoplecare is megjelenik a dologban. És ez csak a talaj. A területen olyan biodiverzitás jött létre, ami még infratávcsővel is kimutatható volt (megnéztük!), mindezt úgy, hogy körülöttünk a gabonatáblán egyetlen kisemlős sincs.
Úgy gondolom, az ember védelme oldalnál egyáltalán nem ördögtől való a gépesítés. Esetünkben ketten csinálunk mindent. Mindez nem működhetne, ha valamilyen szinten nem használnánk gépeket és eszközöket. Itt olyanokra is gondolhatunk, mint a kaszálás. Én nagyapámtól tanultam hagyományos kaszával kaszálni, és büszke vagyok rá, hogy a mai napig használom, nemrég újítottam fel a kaszakalapáló székét. És eddig nekem mindig valami letett, elhasznált kézikasza volt az eszközöm. Idén végre rászántam magam és vettem egy olyat, ami már-már tologatós fűnyíró árban van, azonban ötször akkora területet kaszálok le vele kényelmesen. Ehhez hozzátartozik, hogy méretre készítettem a nyelet is hozzá, így megduplázza a teljesítményemet és jó vele dolgozni. Ezek az apróságok rengeteget számítanak.
A harmadik alapelv, az igazságos elosztás vonatkozik a természettel való osztozkodásra, amit fentebb említettem, valamint a tudásmegosztásra, ami a Valaha Tanyán igen markánsan megjelenik. De ez nem csak a PDC-kre vagy a MAPER tagokra vonatkozik, hanem voltak nálunk óvodások, iskolások is, rendszeres programokra jönnek hozzánk. Úgy gondolom, ha sok száz gyerekből csak egyben nyomot hagy ez a hozzáállás, már elértük azt, amit szerettünk volna.
Mit jelent számodra a MAPER, és hogyan látod az egyesület jövőjét?
Már a MAPER elődje megmutatta, hogy egy jogilag is elismert entitásra lesz szükség, azonban ebben nagyon izgalmas, hogy ugyanaz a csapat bábáskodott afelett is, mint akik a MAPER-t viszik. 2016 óta nagyon sokat változott az egyesület energiaszintje. Úgy gondolom én egy háttértáncos vagyok a permakultúrában, mert vannak nálam sokkal nagyobb tudású emberek itt: szinte mindenki doktor a szervezőségben is.
Ha a mezőgazdasághoz való kapcsolatomat nézzük, egy mezőgazdasági gépésztechnikus végzettségem van, gyakorlatilag semmi köze a permakultúrához. Ezért például permakultúrás rendszer tervezésekor sem mondok növénytársításokat, hanem inkább ajánlok olyanokat, akik ehhez jobban értenek. Korábban főképp az egyesület gazdasági részére láttam rá, Etelka javasolta emiatt az operatív részét számomra. Szándékosan nem mondok vezetést, mert a döntéseket együtt, szervezőség szinten hozzuk. Mostanra kezd beérni a sok év munkája, már oktatási intézmények, egyetemek, akár az agrárpolitika is kezd felfigyelni arra, amit mondunk.
Ezért is volt fontos, hogy jogilag is értelmezhetőek legyünk, így hivatalosan is tudnak felénk fordulni. Önállóbb működésünk van, mint korábban, munkacsoportjaink vannak önálló szervezéssel, melynek része, hogy minél több embert bevonjunk. Ez nem mindig könnyű az új tagoknak, mert nem tudják sokszor miképp léphetnek be, mert amíg mindez olyannak tűnik, mint egy elefántcsonttorony, addig nehéz lesz kapcsolódni.
Fontos, hogy ne csak a PDC-n és a hivatalos oktatásokon lehessen bevonódni, hanem teret, oktatót adjunk az ismeretterjesztésre, oktatásra is. Ez lehet kiskerti lépték, befőzés, tartósítás, bármi, de ennek van egy oktatási, pénzügyi, szervezési és marketingháttere is, ezért mindez nagyon komoly munkát igényel. És mindez önkéntes energiából működik: odáig lenne jó eljutni, hogy azok, akik rengeteg munkát tesznek a működésbe, számszerűsíthessék is ezt az energiát, ám ehhez mindkét oldalról meg kell teremteni a feltételeket. Ez sok esetben még kialakítás alatt áll.