2021. január 22. A VI. Permakultúra, Agroerdészet, Alkalmazkodó gyümölcsészet Online Konferencia és Szakmai Találkozó délutáni párhuzamos műhelymunkái közül egy téma volt a „Szántás, nem szántás, ásás nem ásás avagy a szántóföldi művelés helye permakultúrás rendszerben”.
A szántás vagy nem szántás témán belül meg kell különböztessünk különböző méretű gazdaságokat:
-családi méretű (részlegesen) önellátó kisgazdaságokat és dobozos rendszerben vagy kosárközösségnek is termelő közepes méretű gazdaságokat, amelyeknél előfordulnak kisebb léptékben szántásmentes, minimális talajbolygatással művelt szántók és a permakultúra elvei szerint gazdálkodnak és
-a nagyüzemi no-tillt vagy min-tillt, valamint növényvédő szereket és műtrágyát alkalmazó gazdaságokat, amely utóbbiak már messze állnak a permakultúrától.
Kulcsár Balázs vértesacsai családi gazdálkodó gondolatébresztő képei és kiselőadása után beazonosítottuk, hogy Balázsék gazdasága és a délelőtti konferencia egyik előadójának, Dezsényi Zolinak és családjának a gazdasága a permakultúrás gazdaságok közt már a nagyobb méretűekhez tartoznak, akik több tíz vagy száznál is több családot látnak el egészséges zöldségfélékkel és gyümölcsökkel évről évre.
Egyet le kell szögeznünk: A permakultúra nem tiltja sem az ásást, sem a szántást. A hangsúly azon van, hogy indokolatlanul ne zavarjuk meg a talaj élőlényeit talajforgatással, mert a talaj minősége így leromlana, mind mikrobiológiailag, mind a tápanyagok tekintetében.
Az önellátásra berendezkedő nagyobb permakultúrás rendszerekben megtalálható a szántóföldi művelés, ahol a gabonafélékből megtermelik a saját szükségletüket. De itt nem használnak műtrágyákat és vegyszereket, mint a konvencionális gazdaságokban, helyettük sok komposztot, házi készítésű folyékony trágyaleveket, komposztteát, növényi ázalékokat használnak és mindenekelőtt nagy biodiverzitásra törekszenek.
Kulcsár Balázs az előadásában részletesen beszélt a no-till esetén célszerű talajtakaró növények terminálásáról, szártörő henger bevetéséről, a tárcsás-csoroszlyás és a késes-csoroszlyás direktvetőgépek különbségéről és működéséről, amit nagy érdeklődéssel hallgattunk és vitattunk meg. De hallottunk házi direktvetőgépről is, ami szórva vet, előtte egy tárcsa dolgozza át a talajt és a mag felett pedig egy tömörítőkerék zárja le a talajt. Meglévő kaszálóra vagy legelőre is rávethetünk direktvetőgéppel egynyári-évelő keveréket.
Sok-sok érdekes példa bukkant fel még a témán belül, ez itt csak ízelítő volt a minimális talajművelés gépeiből és a technikákból. Már csak egy érdekes információt emelnék ki a a szántással és a direktvetéssel kapcsolatban. Szántás esetén legalább 2500t/ha talajt mozgatunk meg, míg ez direktvetésnél csak 125t/ha. Ez figyelemre méltó energiaráfordítás különbség!
A minimális talajművelés gondolata nem új keletű dolog, tudtuk meg Balázstól. Már 1975-ben is foglalkoztak mezőgazdasági szakkönyvek vele, de akkor még csak az üzemanyag-megtakarítás volt a fókuszban. Azóta már fontos szemponttá vált a minimális talajműveléssel elérhető humusz- és vízmegtartás és ezáltal a talajaink minőségének javítása is.
A műtrágya és vegyszer nélküli, minimális bolygatással járó szántóföldi termesztés nehézségeit lazítással, takarónövények alkalmazásával, állandó talajfedéssel, köztes vetéssel, alá- és rávetéssel, kettős termesztéssel, valamint jól átgondolt vetésforgóval lehet orvosolni.
Majd hosszan beszélgettünk a kiskerti méretű gazdálkodás lehetőségeiről, amit talán többen gyakorolunk, mint a szántóföldi min-tillt. Újra és újra felmerül a kérdés, hogyan álljunk neki a hagyományosan szántott kertünket átalakítani igazi szántás és ásás nélküli kiskertté. Erre nehéz egységes módszert kidolgozni, mert az alkalmazandó módszerek nagyban függnek az eredeti talaj minőségétől, a kiindulási telek adottságaitól, pl. domborzattól, meglévő növényzettől… Nem kell feltörni a szűzterületet induláskor, nem kell felszántani, sem rotálni.
Alkalmazhatunk UV álló fóliát, rossz szőnyegeket (amiket később eltávolítunk), kartonokat a terület letakarására, valamint trágyát, komposztot, mulcsot, mélymulcsot, talajjavítási céllal kőzetörleményeket, … számtalan jó út létezik. De mindig kezdjük megfigyeléssel, folytassuk analizálással és készítsünk permakultúrás tervet, csak ezután álljunk neki a fokozatos és kisléptékű kivitelezésnek. Közben a tapasztalatok alapján módosítani tudjuk a tervet, ha szükséges. Így követni tudjuk a változásokat, nem tévedhetünk nagyot, nem pazarlunk el pénzt és energiát és mindent hasznosítani tudunk.
A talaj szerves anyag pótlása, a komposztálás, az ahhoz szükséges anyagok összegyűjtése is elmaradhatatlan téma volt. Szóba került a ShareWaste alkalmazás is, amitől egyelőre talán hatásosabb megoldást nyújt, ha vicces formában közzétesszük a facebookon az ismerőseink körében, hogy mindenféle szerves anyagot szívesen fogadunk be.
A műhelymunka anyagát a jegyzetei alapján összefoglalta: Takácsné Kovács Anikó
