Ha még esetleg nem tudod, hogy késsel vagy pohárral kell-e enni a Gyüttmentet, ajánlom kedves figyelmedbe az előző részt: (link)
Mit érdemes tudni a permakultúrás szemléletben művelt gazdaságokról?
Szilágyi Alfréd előadása a Gyüttment Fesztiválon. Összefoglaló.
Frédi a diplomadolgozata kapcsán meglátogatott és felmért konvencionális, bio és permakultúrás gazdaságokat. Eredendően azt vizsgálta, hogy a SMART nevű rendszer alkalmas-e arra, hogy a permakultúrás gazdaságokat is kiértékeljék vele. A gazdálkodókkal készített interjúk során, egy jól felépített séma alapján lehet felmérni a működést, majd a rendszer értékeli a válaszokat. A fenntarthatóság azon fogalmak rendjébe tartozik, amit nagyon nehéz definiálni, illetve, ha már ez sikerült, akkor is sokféleképpen lehet értelmezni (mint a lecsó, abból is van mindenféle, de mégis lecsó mindegyik). Vajon egy alapvetően nagygazdaságokra kifejlesztett rendszer alkalmas-e rá, hogy a teljesen más szemléletben működtetett permás gazdaságokat is megfelelően értékelje? Illetve, ha már ez megvolt, érdemes lehetett azt is megfigyelni, hogy milyen különbségek voltak az egyes gazdálkodási módok között. Na meg persze rengeteg képet lehet mutogatni és sztorizgatni az elkerekedett szemű közönségnek. Egy lényeges plusz, hogy nemcsak itthon került sor az interjúkra, hanem a távoli Angliában is nagyító alá került jó pár gazdaság.
Felvezetésnek talán ennyi elég is volt, térjünk át azokra a dolgokra amik nagyon tetszettek:
Jól látszik, hogy általában a permakultúra a „nyertes” a fenntarthatóságban, de nem feltétlenül. Mivel a permakultúra csak egy elvi rendszer nem egy konkrét gazdálkodási mód (szóval nem azt mondja, hogy ne szánts, hanem hogy vigyázz a talajra, de azt már te döntöd el, hogy milyen módon teszed), rengeteg eltérés lehet. Előfordulhatnak olyan érdekességek, hogy egy konvencionális gazdaság (ja bocs, a konvencionális hagyományosat jelent, tehát ez alatt a “rendes műtrágyás traktoros, ekés” verziót, nem a szalmakalapos kapás bácsit kell érteni), ahol a gazdának nemcsak a pénz a célja, fenntarthatóbb mint egy rosszul megtervezett, túl nagy energiabefektetést igénylő permás rendszer. Továbbá érdekes azt is észrevenni, hogy egy igazán jó biogazdaság, ahol betartják a bio rendelkezéseket, irányelveket, valójában permakultúrás gazdaságok, még ha ezt gyakran nem is tudják.
Volt egy észrevétel, ami nagyon tetszett. Frédi szerint 3 gazda típus van. Az egyik rendelkezik szakmai tudással, de a permakultúrához annyira nem konyít még, a második ugyan szakmája a mezőgazdaság, de lelkesen tanul és gyakorlatozik. A harmadik pedig az előző kettő keresztmetszete, akik szakmai hátérrel is rendelkeznek, de lelkes permások is. Észrevehetően ez a harmadik csoport az igazán sikeres. De jó hír, hogy permássá válni bármikor lehet, és tanulni is mint a jó pap (holtig).
Két dolgot még hadd jegyezzek meg a permás gazdaságok fenntarthatóságáról. Az egyik, de gondolom ez sokaknak nem újdonság, hogy a permás gazdaságokban sokkal több munkaerőre van szükség. Ezt gyakran önkéntesek segítségével oldják meg, aminek a fenntarthatósága kicsit kérdőjeles. A másik az életszínvonal kérdése. Gyönyörűséges, buja és diverz édenkerteket tarthat fenn és tökéletesen boldog úgy is, hogy a kerti tóban fürdik és békát használ szappannak, hogy aztán egy szénaboglyában töltse az éjszakát (na jó ez csak vicc, de a béka alakú szappant még átgondolom…). Megint mások szeretik a vízforraló mellé a szuperokos telójukat is bedugni, és legalább heti egyszer igénylik a kádban fürdést is (innentől szigorúan béka alakú szappannal és megoldom azt is, hogy brekegjen). Az életszínvonalat keményen meghatározhatja, hogy hány családnak tudsz értékesíteni, ha pedig soknak, akkor bizony csinos kis sorokba költöznek a társítások és nem millió kis amorf erdei tisztásra. Minden attól függ, hogy ki miről hajlandó lemondani.
A kutatás természetesen még rengeteg következtést és érdekes megállapítást tartalmaz, ha eléggé érdekel, akkor itt megtekintheted.
