Nálam nagyjából egyformán telnek az évek. Nyáron a megvalósított, kiásott, feltöltött, elültetett, és veteményezett dolgok gondozása: öntözés, mulcsozás, kapálás, komló, és egyéb nem kívánt cserjék nyúvasztása, annak érdekében, hogy el ne árnyékolják, el ne nyomják a kívántakat.
Télidőben van az alkotás időszaka, a „terepplasztikázás” vagyis a felszín alakítása, új zöldségágyások, facsemeték ültetési helyének kialakítása a mélyedésnek szánt területekből kiszedett talajjal, vagyis az amit így foglalok össze röviden: gödörásás, dombemelés. Mindezt – már nagyjából a kezdetekkor kigondolt – koncepciós terv szerint, aminek az a lényege, hogy dél felé nyitott homorú felületek által meleg, valamint észak felé nyitott és hűvös mikroklíma zugokat, és egyúttal esztétikus látképet hozzak létre.
Ezen a télen – majdnem – befejeztem a házhelynek szánt terület magasítását.
Az előző négy télen egy közel eső területről szedtem le a felül lévő homokréteget, a kötött fekete talajig. Ebben a gödörben majd a kötött talajt, hűvöset, párásat igénylő zöldségeket fogok termeszteni (például: káposztaféléket, feketeribiszkét, hónapos retketretket gondoltam). Nagyon jól érzi magát az ilyen gödreimben az ernyős ezüstfa, magától beletelepszik. Ebbe gödörbe én telepítettem.. Tavaly novemberben egy új helyen kezdtem el ásni. Két korábbi mélyedés között lévő, valaha útnak szánt átjárót kezdtem el fölszedni. Készülve erre a beszámolóra ezúttal több képet készítettem a tereprendező munka menetéről:
Még annyi, hogy két permakultúrás család jelent meg a közelemben, egyikük Tápiógyörgye mellett, másikuk Portelken vett tanyát.
Szeretettel: Baji Béla
